Itt talál meg engem:

Twitter icon
Facebook icon
Flickr icon
Google+ icon
LinkedIn icon
RSS icon

A wifi, a mobilinternet és a magánélet

A wifi és a mobilinternet akármennyire is hasznos, minden eddiginél súlyosabb veszélyt jelent az emberi kapcsolatainkra. Egymást elvileg kizáró dolgok között mosódik el a különbség, elmaszatolódik a világ.

Szépen, csendben megint földindulásszerű változások történnek az életünkben. Olyan dolgok módosulnak, amik az elmúlt néhány tíz- vagy százezer évben többé-kevésbé állandóak voltak. Komolyabb változások ezek, mint amikor a kilencvenes években átálltunk a levélről az e-mailre, a drótos telefonról a mobilra. Ezeket a változásokat a wifi és  mobilinternet hozza az életünkbe, mi pedig általában nagy örömmel fogadjuk. Még fizetünk is értük, méghozzá nem is keveset. Egy kicsit mégis olyan érzése van az embernek, mint amikor az észak-amerikai indiánoktól megvásárolták a földjeiket üveggyöngyökért meg pálinkáért.

A wifi és a mobilinternet átveszi az uralmat

A wifi és a mobilinternet átveszi az uralmat

A wifi és a való világ

Az emberi kommunikáció legalapvetőbb eszözei, a beszéd és a személyes kapcsolatok húzódnak a háttérbe. Átadják a helyüket egy virtuális térnek, amelyben mindennek csak a másolata, a lebutított verziója, a paródiája van jelen. Óriási kísértés az, hogy ma már egyáltalán nem korlátoznak minket az évezredes kommunikációs határok. Amikor széles körben elterjedt a wifi, lehetővé tette, hogy bárhol a lakásban, a kertben, a kávéházban vagy a bevásárlóközpontban felugorjunk az Internetre. Innentől kezdve az e-maileket, a chat-et és a Facebook-ot már nem akadályozta valami vacak drótnak a hiánya. Felfoghatjuk úgy is, hogy ha kedvünk tartja, kimehetünk dolgozni a parkba vagy az erdőbe, és kellemes körülmények között végezhetjük a munkánkat. De úgy is, hogy a parkban vagy az erdőben sem menekülünk a munka és a többi ember jelenléte elől.

A mobilinternet és az emberi kapcsolatok

A következő lépés a mobilinternet volt. Ettől kezdve már egyáltalán semmi nem korlátozza a virtuális kommunikációt. Mindenhol, minden pillanatban, minden élethelyzetben összeköttetésben állunk másokkal. Folyamatosan fent vagyunk a hálózaton, nincs szünet, nincs pihenés, nincs magánélet. Ez vitte be a kegyelemdöfést az emberi kapcsolatoknak - azoknál, akik hagyják magukat. A mobilinternet egyrészt egy nagyszerű civilizációs vívmány, ami megkönnyíti az életünket, és hatékonyabbá teszi a munkánkat. Másrészt viszont minden hagyományos és egészséges emberi kapcsolat gyilkosa. Érdemes egy kicsit részletesebben belenézni abba, hogy mit művel azokkal, akik nem tudnak ellenállni neki.

Veszélyben a fiatalok

Hogy milyen mértékben befolyásolhat minket ez a jelenség, azt a fiatalabbak riasztó példáján lehet a legjobban megfigyelni. Az iskola folyosóján körben álldogáló gyerekek gyakran már nem beszélgetnek, hanem a mobiljukon keresztül kommunikálnak egymással. Amikor választaniuk kell a beszéd, és a chat-elés között, akkor az utóbbit választják. A tömegközlekedéssel utazók is sokszor elgondolkodtatóan viselkednek. Arról szó sem lehet, hogy tétlenül üldögéljenek, és szemléljék a világot, gondolkodjanak. Ha ezt tennék, nem érné őket elég inger a külvilágból. Ez az új, virtuális környezet mindig, mindenhol alkalmas arra, hogy a megfelelő szintű ingerekkel árassza el az embert. A csöndes üldögélés sokak számára elviselhetetlen. Kellenek az impulzusok az Internetről, vagy ha másként nem megy, akkor a mobilon folytatott beszélgetésekből. Állandóan.

A hangszalogok nem játszanak szerepet

A hangszalogok nem játszanak szerepet

Otthon, ahol rendelkezésre áll mindenféle további eszköz, az Internet ideális körülményeket "talál" a teljes hatalomátvételhez. Ha megfigyelünk egy iskolás gyereket - mondjuk a legérzékenyebb és legfogékonyabb korban lévő kamaszt - láthatjuk, hogy milyen hatásoknak van kitéve, és mi történik az életével. A barátaival és ismerőseivel már nem úgy kommuikál, ahogy az emberi természet számára alkalmas lenne. Kimarad egy nagyon fontos tényező: a szünet. Nincs már olyan, hogy most éppen nem vagyunk kapcsolatban. Mivel a számára függőséget okozó eszközök a wifi és a mobilinternet adta lehetőségeknek köszönhetően soha nem jönnek le az Internetről, nincs többé olyan, hogy el vannak szigetelve egymástól. A legfontosabb különbség mosódik el: összefolyik az együtt vagyunk, és a nem vagyunk együtt. Márpedig amikor ezek között a dolgok között eltűnik a határvonal, akkor valami nagyon fontos dolog semmisül meg.

A wifi és a mobilinternet hatalomátvétele

Akár egyedül üldögélnek a szobájukban, akár a szüleikkel beszélgetnének, akár vacsoráznak vagy fürdenek, nem létezik többé olyan pillanat, amikor magunban vannak. A wifi és a mobilinternet elvette tőlük a mindeddig magánélet néven ismert jelenséget. Elveszett a függetlenségük, a szuverenitásuk és ennek messzemenő következményei vannak. A legsúlyosabban érintett családok már nem úgy funkcionálnak, ahogy eddig. Nem maradt olyan pillanat, amikor nem figyel valaki valahol. Az apa nem tud úgy bemenni a gereke szobájába, hogy ne szakítana félbe valamiféle internetes kommunikációt, az anya nem tudhatja, hogy ki látja éppen, amint pongyolában, hajcsavarósan belép a gyerek szobájába. A családi együttlétekre óhatatlanul mások árnyéka vetül. Az Interneten, valahol a túloldalon mindig ott van valaki, aki az adott pillanatban fontosabb, mint a család. Ciki, ha félbeszakítják, kellemetlen, ha éppen nem vele foglalkoznak. A wifi és a mobilinternet révén állandósulnak a konfliktusok, mégpedig két irányban is. Egyrészt a családon belül, másrészt a barátok és ismerősök irányában.

Konfliktusok

A gyerek egyfolytában kapcsolatban áll a barátaivan és ismerőseivel. Nem szakíthatja meg ezt a kapcsolatot, mert az új, internetes etikett szerint ez durva dolognak minősül. Csapdába került: ha nem válaszol egy közlésre, akkor megsért valakit. Ha lejön a chat-ről, akkor megsért valakit. Ha lejön az Internetről, akkor megsért valakit. Miért? Azért, mert akár ott is maradhatna, akár válaszolhatna is. Korlátlan lehetősége van az állandó kommunikációra, ő azonban azt a lehetőséget választja, hogy megszakíítja a kapcsolatot. Árulást követ el, és durván, mesterségesen félbeszakítja a kommunikációs folyamatot.

Juanita és Francisco kommunikációja

A wifi és a mobilinternet - azáltal, hogy nem engedélyez szünetet - alapjaiban változtatja meg az emberi kommunikációt. Olyan ugyanis nem lehetséges, hogy emberek minden nap, minden órában érdemi kommunikációt folytassanak egymással. A természetes az lenne, ha úgy viselkednének, mint évszázezredek óta mindig: hol beszélgetnének, hol pedig éppen nem. Mivel azonban az állandó adatfolyamot fenn kell tartani, az eredmény egyfajta felhigított, jelentés nelküli kommunikáció lesz.

Veszélyben a hagyományos családi kapcsolatok

Veszélyben a hagyományos családi kapcsolatok

Ki kell tölteni az időt

A parttalanul, állandóan félig-meddig együtt töltött órákat azonban ki kell tölteni valahogy. Valaminek történnie kell, hiszen a kínos csendek még az Interneten is kellemetlenek a "jelen lévőknek". Erőltetett társalgás folyik, ami előbb-utóbb gyaníthatóan valamiféle konfliktusba, támadásba fordul. Ez az agresszió vagy a kommunikáló felek között, egymás ellen irányul, vagy egy harmadik féllel szemben vezetődik le. Mivel azonban a társalgás sem valós, nincs valódi együttlét, a támadás is áltámadás lesz. Emlékeztetni fog egy brazil szappanopera konfliktusaira. Ez a párhuzam egyyáltalán nem légből kapott. Ha megfigyeljük ezeket a mesterégesen gerjesztett álveszekedéseket, még a forgatókönyvük és a szóhasználatuk is a tévésorozatokra fog emlékeztetni. Elvégre példát éppen eleget láthatunk a tévében, bőven van alkalmuk beszivárogni a tudatunkba.

Könnyű bunkónak lenni

Az agresszív viselkedés egyébként is sokkal könnyebben jön, ha az Intereten keresztül, írásban kell megnyilvánulnunk. Ha valami bántót, durvát írunk valakinek, sokkal egyszerűbb dolgunk van, mint ha bele kell néznünk a szemébe, hallanunk kell a hangját, és látnunk kell a reakcióját. A chat-en nem kell szembenéznünk a cselekedeteink következményeivel. Csak leírt sorokat látunk, és kész. Minél fiatalabb valaki, annál pusztítóbb ez a jelenség. Egy kamasz gyerek fogékony és érzékeny lelkét alaposan tönkreteheti, ha rákap a könnyű és következmények nélküli operetterőszak ízére.

A párkapcsolatok gyilkosa

A legkárosabban a szerelmi kapcsolatokat érinti mindez. Ha ketten együtt járnak, akkor ebben a rendszerben már nem engedhetik meg maguknak az intim szféra luxusát. Amikor lezajlott a búcsúcsók, és a szerelmesek elválnak egymástól, az együttlét a valóságban nem ér véget. Hogyan is érhetne véget, amikor elvileg, fizikailag, technikailag ott a lehetőség az állandó együtt létre. Nem maradsz a chat-en? Már nem szeretsz! Kilépsz a Facebookról? Már nem szeretsz! Lejössz az Internetről? Már nem szeretsz! Ott lehetnél, együtt lehetnénk, kommiunikálhatnánk, de te az egyedl létet választod. Nem szertsz, elárultál.

A párkapcsolatok gyilkosa

A párkapcsolatok gyilkosa

Alvás helyett érzelmi zsarolás

Mindez a nap végén sem ér véget. Az állandó kényszerű üzenetváltásokat egyik fél sem meri megszakítani. Ide-oda utaznak a jelentés nélküli mondatok, az idő eltelik, az este és az éjszaka határa elmosódik. Az álkommunikáció akármeddig folytatódhat, az egész egészségtelen párbeszéd pedig csak nyúlik, mint a rétestészta. A kapcsolat felhígul, az idő legnnagyobb részét jelentés nélküli, kényszeredett kommunikáció tölti ki. Ez pedig kiváló táptalaja a pszichológiai játszmáknak, burjánzik a érzelmi zsarolás. Még ha az egyik fél - vgy akár mind a kettő -- valójában nem élvezi az egészet, akkor sem tud kiszállni. A valódi, őszinte párbeszédek ugyanis már régen átadták a helyüket a viruális kommunikációnak. A wifi és a mobilinternet soha nem pihen, az ember viszon kimerül, elfásul, kiég. A kapcsolat kiüresedik, kirakatkapcsolattá válik.

A szakítás sem a régi

A wifi és a mobilinternet azt sem engedi, hogy egy szakítás a hagyományos módon megtöténjen. Mindenki mindenkinek az isemrőse az Interneten, ezért szinte lehetetlen elkerülni egymást a szakítás után. Az egykori szerelmesek látják egymás posztjait, tudják, a másik kikkel vette fel a kapcsolatot, érzékelik az örömeit és bánatait. A virtuális térben továbbra is éppen úgy jelen vannak egymás életében, mint a leghevesebb szerelem napjaiban.  kapcsolatuk két fő színtere közül az egyikben szakítottak, a másikban nem.  Állandóan ott van a féltékenység, az érzelmi zsarolás, és mindezt az egész virtuális közösség végigélvezi. Megint csak egy olyan határvonal, ami mindannyiunk számára nagyon fontos lenne, de a virtuális térben szinte törvényszerűen elmosódik: az együtt járunk és a nem járunk együtt, vagy ha úgy tetszik, a szeretjük egymást és a nem szeretjük egymást közötti határ. Maszatolás, gányolás, sumákolás, keserűség az eredmény.

Elmosódó határok

Íme egy kis táblázat arról, hogy milyen, létfontosságú határokat mos össze a wifi és a mobilinternet.

EGYÜTTKÜLÖN
KAPCSOLATSZAKÍTÁS
ÉNŐ
NAPPALÉJJEL
PRIVÁTTÁRSAS
VALÓDI ÉRZELMEKSZEREPJÁTSZÁS
VALÓDI

VIRTUÁLIS

Mi a megoldás?

Mindez elég elkeserítően és reménytelenül hangzik, pedig itt van az orrunk előtt a megoldás. Tulajdonképpen néhány nagyon egyszerű alapelvre kell odafigyelnünk, és ezekhez következetesen ragaszkodnunk kell. Lehet, hogy közben egy-egy pillanatra nem tűnünk majd politikailag száz százalékosan korrektnek, dehát azt a lehetőséget talán fel merhetjük vállalni.

1 Állítsunk fel fonntossági sorrendet az életünkben!

Amikor egy adott pillanatban döntenünk kell a virtuális és a valódi világ között, használjuk ezt a rangsort. A család fontosabb, mint a chat, a közös vacsora fontosabb, mint a posztolás. Ha át tudjuk ültetni a mindennapi gyakorlatba ezt az alapelvet, sok veszélyes jelenségnek húzzuk ki a méregfogát.

2. Szabjunk határidőket!

A wifi és a mobilinternet könnyedén átveszi a hatalmat az időbeosztásunk fölött. Határokat kell neki szabni, és ezekhez ragaszkodni kell. Például: este nyolc után nincs wifi, és nincs mobilinternet, kirándulás és sportolás közben sincs, valamint családi beszélgetések és közös filmnézés alatt sincs.

3. Komoly dolgokban ne engedjünk!

Amikor az emberi kapcsolatok szempontjából lényeges kérdésekről van szó, és fontos dolgokat kell eldönteni, mindig ragaszkodjuk a valódi világhoz! Komoly dolgokról csak személyesen, szemtől szemben lehet felelősen beszélgetni.

4. Legyünk tudatosak!

Mindig legyünk tudatában annak, hogy éppen mi a fontos, és milyen prioritások alapján kell döntenünk. Minél pontosabban nyomon követjük a saját tevékenységünket és érzelmeinket, annál hatékonyabban tudjuk kezelni a wifi és a mobilinternet járulékos hatásait.

5. Válasszük a valóságot!

Végül egy általános szabály: ha a virtuális világ és a valóság között kell választani, ha csak lehet, válasszuk a valóságot! Még mindig léteznek anyagok, textúrák, színek, növények, állatok, sőt, valódi anyagból készült, valódi tárgyak is. Ráadásul a hangszálaink továbbra is kiválóan alkalmasak arra, hogy megrezegtessük velük a levegőt: ezt a módszert is felhasználhatjuk a kommunikációban.