Itt talál meg engem:

Twitter icon
Facebook icon
Flickr icon
Google+ icon
LinkedIn icon
RSS icon

A retró dinoszauruszai

Kihúzták a lábunk alól a régi világot, és becsúsztattak alánk egy teljesen újat…

A retró dinoszauruszai a mai negyvenes-ötvenes generáció tagjai. Azok, akik valamikor a hetvenes-nyolcvanas években jártak középiskolába, és legkésőbb a rendszerváltás környékén le is érettségiztek vagy dolgozni kezdtek. Mi vagyunk azok, akik még emlékszünk egy egészen más Magyarországra. Mintha egy másik történelmi korból érkeztünk volna. Mintha itt ragadtunk volna egy időutazás során.

Keveredik bennünk a két világ (a fotó a Fortepan képének felhasználásával készült)

Keveredik bennünk a két világ (a fotó a Fortepan képének felhasználásával készült)

Mi, a retró dinoszauruszai még emlékszünk arra, hogy milyen volt az előző évezredben élni, amikor még minden egészen más volt. Annyira más, hogy a gyerekeinknek, unokáinknak éppen úgy mesélünk, mint a dédszülők. Mi negyvenesek, ötvenesek tudjuk, és át tudjuk érezni, hogy abból a világból semmi nem maradt. Abszolúte semmi. A legapróbb nüanszok is gyökeresen megváltoztak. A Nemzeti Múzeumban a Magyarország történetét bemutató tárlat végén a saját gyerekkorunkat látjuk kiállítva.

A mi életünk során a világ legalább akkorát fordult alattunk, mint a nagyszüleink és dédszüleink generációi idején. Akkor még máshogy dolgoztunk, máshogy töltöttük a szabad időnket, máshogy vásároltunk, ettünk, ittunk, nyaraltunk, máshogy kommunikáltunk. Örültünk, ha volt drótos, tárcsás, kagylós telefonunk ikervonallal; papíron, borítékban, bélyeggel leveleztünk, kézzel és írógéppel írtunk, négy forintért néztük a szovjet háborús filmeket és a Bud Spencer-filmeket a fapados moziban, kisdobosok és úttörők voltunk, önfeledten rosszalkodtunk a parkban, daráltuk a kávét a Közértben (ami akkor még tulajdonnév volt), és vettük a jegyes tejet. Menő volt a hétzenés kvarcóra és a szagos radír, ölni tudtunk volna egy meztelen nős kártyanaptárért. Zsíros kenyeret ettünk, a Derrick volt a horror, a Tenkes kapitánya az akció, minden második héten délutánosok voltunk az iskolában.

Nem volt sok csatorna a tévén, nem volt Internet, nem volt 3D mozi, nem volt Merdzsó és terepjáró, nem volt demokrácia, nem volt parlamenti választás, nem volt magánvállalkozás, nem volt semmiféle önállóskodás, és egyáltalán semmi nem volt sem EU-konform sem politikailag korrekt. És mégis jó volt. Minden megváltozott, ami akkor volt, minden lecserélődött valami egészen másra. Mi vagyunk azok, akik megéltük, hogy kihúzták a lábunk alól a régi világot, és becsúsztattak alánk egy teljesen újat. Nem véletlen, hogy olyan rettenetesen szeretünk nosztalgiázni. Nekünk ugyanis bőven elég egy nyolcvanas évekbeli tévéreklám vagy egy rész a Mazsolából, hogy bepárásodjon a szemünk…