Itt talál meg engem:

Twitter icon
Facebook icon
Flickr icon
Google+ icon
LinkedIn icon
RSS icon

Passzív de agresszív?

Nem minden agresszív ember támad nekünk szemből. Vannak olyanok is, akik sokkal ravaszabbul csinálják

Nem minden agresszív ember támad nekünk szemből. Vannak olyanok is, akik sokkal ravaszabbul csinálják. Úgy viselkednek, mint aki csöndben meghúzódik a háttérben. Áldozatnak állítják be magukat, és úgy ügyeskednek, hogy ön tűnjön agresszívnek vagy dühösnek. Az ilyet passzív-agresszív viselkedésnek hívják.

Nem kell ordítozni vagy káromkodni ahhoz, hogy valaki megbántson vagy erőszakoskodjon önnel. Léteznek más módszerek is, amelyek beválnak, ha önre akarja kenni a saját agresszivitását.

Az agresszió nem mindig egyértelmű

Halogat, szabotál

A passzív-agresszív ember művészi fokra emeli a halogatást. Ön arra kéri, hogy segítsen arrébb tolni a szekrényt, ő pedig bámulja a tévét. Azt ígéri, hogy mindjárt jön, de még egy óra múlva is ugyanabban a testhelyzetben nézi a következő műsort. Ekkor megismétlődik az egész: ön újra megkéri, ő újra megígéri, és megint nem történik semmi. Ha harmadszorra már érzi a hangján a neheztelést, csalódottan csóválja a fejét, és megbántott hangon panaszolja, hogy egyetlen perc nyugalom azért neki is jár, vagy hogy annyira azért nem lehet sürgős a dolog. Természetesen ön a hibás. Ő az, aki szándékosan szabotálja a munkát, mégis eléri, hogy ön érezzen bűntudatot. Ez a lényege a passzív-agresszív taktikának.

Szándékosan hibázik

Szintén „kiváló” passzív-agresszív taktika, amikor valaki ugyan kénytelen-kelletlen elvégzi a feladatát, de valahogy mindig hibásan csinálja. Sokadik kérésre nagy nehezen elküldi a szükséges anyagot e-mailen, vagy befúrja a falba a tiplit, de az e-mail címzettjébe -com helyett -hu végződést ír, vagy „véletlenül” egy másik fájlt csatol hozzá, a fúró pedig valami megfoghatatlan oknál fogva félreszalad, és lever egy tenyérnyi vakolatot.

Az esetleges szemrehányásokra sértődötten reagál. „Nem tudtam, hogy ennyire sürgős” – panaszolja, és hozzáteszi, hogy azért rontotta el, mert  ön az, aki állandóan sürgeti. Önnek bizony semmi nem elég jó, semmi nem elég gyors, és rákeni a felelősséget arra a szegény emberre. Ezzel természetesen az a célja, hogy a saját agresszivitásáról elterelje a figyelmet, és önre tolja át a felelősséget.

„Nekem ez túl sok/nehéz/gyors!”

Amikor valamit nem hajlandó rendesen megcsinálni, a passzív-agresszív ember minden áron önre hárítja a felelősséget. Ha máshogy nem megy, arra hivatkozik, hogy túl szigorúak a követelmények, túl sok a munka, túl bonyolult a feladat, vagy túl kevés az idő. Soha nem benne van a hiba, hanem mindig csak a körülményekben, leginkább pedig önben.

Ez kiváló lehetőséget nyújt neki arra, hogy sajnáltassa magát. Ő az áldozat, ön az agresszor. Ily módon eléri, hogy bár ő az, akivel nem lehet együttműködni, mégis ön érezzen bűntudatot. Ő az agresszív, de ön lássa magát agresszívnek.

Bántó poénokat ereszt meg

Saját erőszakos hozzáállását a passzív-agresszív ember gyakran viccelődés mögé rejti. A poénok ravaszul az ön gyenge pontjait célozzák, ugyanakkor alkalmasak arra, hogy önből csináljanak hülyét, ha megbántódik.

„Amióta nem láttam a feleségedet, egész rendesen megerősödött derékban” – jegyzi meg mosolyogva, és tettetett megrökönyödéssel veszi tudomásul, ha ön nem „veszi” a poént. Ilyenkor szinte borítékolható a reakciója:

„Ne legyél már ennyire túlérzékeny! Mi van veled mostanában, hát már viccelni sem lehet?"

Ezzel a saját passzív-agresszív attitűdjét ügyesen önre hárítja. Ha elég jól csinálja, ön fogja ostobának és sértődékenynek érezni magadat.

„Nem úgy gondoltam!”

Ez az egyik alapvető fontosságú mondat, amelyet a passzív-agresszív ember előszeretettel használ. Azt fejezi ki vele, hogy csakis ön lehet a hibás minden értékítéletében, minden véleményében. Helytelenül ítéli meg őt, sértődékeny , és nevetségessé teszi magát.

"Ne is törődjetek velem!"

A passzív-agresszív ember gyakran teátrálisan megkér valakit - vagy mindenki mást egy társaságban - hogy ővele ne foglalkozzanak, például ne ünnepeljék a születésnapján.

"Miattam aztán ne verjétek magatokat költségekbe!", esetleg "Jól elvagyok én ajándék nélkül!"

Ez a taktika nagyszerű alkalmat ad neki arra, hogy akármi történik, ő kerüljön ki győztesen a szituációból. Ha ugyanis betartják a kérését, akkor megsértődik, amiért elhanyagolják. Ha ezzel szemben mégis csak foglalkoznak vele, akkor csóválhatja a fejét, és megjegyzéseket tehet, hogy ő megmondta. Ebben az esetben a szerénységét hangsúlyozza ki a világ előtt, és azért neheztel, hogy önzőnek képzelik őt.

Kész helyzet elé állít

Tipiku példája ennek, amikor megkér valakit, hogy vigyel el kocsival - mondjuk nagybevásárlásra. Az indulás pillanatában kiderül, hogy mindenképpen be kell ugrani a barátnőjéhez, mert nála maradt valami fontos - mondjuk a kedvezményekre jogosító kártya. Ha neheztelünk, amiért kész helyzet elé állított, akkor sértődötten megjegyzi, hogy összesen huszonöt kilométerről van szó, és nem tudta, hogy nem tudunk ennyit rááldozni. Olyan formát is ölthet ez a passzív-agresszív módszer, hogy elkésik, és esetleg több másik embernek kell várnia miatta. Az persze, aki a szívességet teszi, biztos lehet benne, hogy ő lesz a hibás. Az nem számít, hogy a szívességkérő gyakorlatilag semmibe veszi őt, és önző módon játszik az idejével, mégis ki fog derülni, hogy ő csinál ilyen nagy ügyet eebből az apróságból. Gyakran elhangzik a következő:

"Ha tudom, hogy ennyire nehezedre esik, megkértem volna valaki mást."

Kéretlen szívességeket tesz

Tőről metszett passzív-agresszív taktika, amikor valaki olyasmiért vár tőlünk hálát, amit nem is kértünk tőle, és amivel esetleg kifejezetten kellemetlen helyzetbe hozott. Meglátogat minket, és elővarázsol a táskájából egy DVD-t, majd látványosan átadja.

"Tudom, hogy szeretitek XY-t, hát ezt nem lehetett otthagyni!"

Először is senki nem kérte, hogy kövesse nyomon az ízlésünket, és intézze a beszerzéseinket. Másodszor is kénytelenek vagyunk kifizetni a DVD árát, hiszen ő nagylelkűen megelőlegezte. Igazi csapdahelyzet ez, mert ha őszintén megmondjuk neki, mi a baj, mi leszünk a világ leghálátlanabb emberei, ha pedig belemegyünk a játszmájába, akkor kiütéses győzelmet aratott. Vannak olyan gyakorlott profik, akik ezt a passzív-agresszív technikát évtizedekig csinálják, mégsem meri nekik senki megmondani a véleményét.

Hogyan lehet védekezni?

A passzív-agresszív ember legáltalánosabb stratégiája, hogy a saját agresszivitását ezekkel a módszerekkel elrejti, és másokat tűntet fel agresszív színben. Valami oknál fogva nem képes arra, hogy a saját negatív érzelmeit a megfelelő csatornákba terelje, és elfogadható módon kifejezze. Ha ön nem elég óvatos, akkor ravaszul önre keni az egészet, és tönkreteszi a napját. Ha közeli ismerős, barát, rokon, kolléga, akkor az egész életét megkeseríti. Ahhoz, hogy viszonylag sértetlenül átvészeljen egy ilyen kapcsolatot, érdemes elsajátítani néhány készséget.

Ismerje fel!

A legfontosabb tanulság, hogy meg kell tanulni felismerni ezeket a jeleket. Az is lényeges, hogy el tudja különíteni őket a normális konfliktusoktól. Ha valaki a rosszallását fejezi ki önnel szemben, ha kritizálja, vagy akár veszekszik önnel, az még nem feltétlenül káros. A passzív-agresszív viselkedés viszont mindig rejtett szándékot takargat, mindig manipulál, mindig önre akarja hárítani a felelősséget. Rossz ízű, beteges, fülledt játszmák ezek, amelyeket messzire el kell kerülni.

Ne menjen bele a játszmájába!

A passzív-agresszív ember azt szeretni, ha ön feldühödne. Ő úgy győzi le az ellenfelét, hogy a saját frusztrációit, a saját agresszióját másokra hárítja. Amint ön elveszíti a türelmét a másik ember viselkedése miatt, máris a passzív-agresszív stratégia győzött. Ön dühös lett, így rá az agresszivitásnak még a gyanúja sem vetülhet. Aki kiabál, aki csapkod, az a vesztes. Érdemes visszaemlékezni a „Haragszik-e, gazduram?” – mesére.

Reagáljon humorosan!

Még mindig a humor a leghatékonyabb módszer a rejtett, passzív agresszió ellen. Amikor az ilyen ember azt tapasztalja, hogy valaki nem ugrik be neki, hanem képes humorosan felfogni a szituációt, akkor elveszíti a lába alól a talajt. Valószínűleg próbálkozik még néhányszor, és aztán föladja a küzdelmet. Még az is lehet, hogy önnel kapcsolatban ezentúl máshogy fog viselkedni – majd keres magának más, könnyebben becserkészhető áldozatot.

Tartsa meg a távolságot!

A passzív-agresszív emberek gyakran „mosolygó gyilkosok”. A felszínen gyámoltalanok vagy mézesmázosak, valójában azonban rátelepszenek másokra, és pusztítják a lelkeket. Ha felismeri őket, és megteheti, akkor lehetőleg maradjon tőlük minél távolabb. Tartsa a kapcsolatukat hűvös, udvarias és hivatalos keretek között. Minél kisebbek az érintkező felületek, annál kisebb az okozott kár is.

Jegyzeteljen!

A passzív-agresszív támadások egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy ártatlannak tűnő megjegyzésekre, beszólásokra, féligazságokra, utólagos értelmezésekre épülnek. Utólag már nehéz rekonstruálni, mi is történt pontosan, ki mit mondott. Annak érdekében, hogy ilyesmivel ne hozhasson zavarba, érdemes részletesen feljegyezni, mikor mit mondott, mit csinált az illető. Ha ön mindig konkrét mondatokkal, idézetekkel, helyszínekkel és időpontokkal tud előrukkolni, nehezebb lesz manipulálni.

Tehát:

A passzív-agresszív ember manipulációi nagyon sok kárt okoznak otthon és a munkahelyen is. Azért, hogy ne ön legyen az áldozat, érdemes résen lenni, és odafigyelni. Ha fölismeri az agresszort, azonosítja a taktikája jól ismert jegyeit, akkor ellenállhat a kísértésnek. Ha nem reagál dühösen, és ragaszkodik a realitásokhoz, akkor nem sétál bele a csapdájába.