Itt talál meg engem:

Twitter icon
Facebook icon
Flickr icon
Google+ icon
LinkedIn icon
RSS icon

Nem vagyok elég szép?

A nő hús-vér emberből digitálisan módosítható képpé változik a tömegmédiában. Ha hagyja magát.

Az a szépségkultusz, ami az elmúlt évtizedekben alakult ki a tömegmédia világában, kifejezetten undorító. A leginkább sebezhetők ebben a tekintetben természetesen a nők. Nem azért, mert olyan sokkal hiúbbak lennének a férfiaknál, hanem azért, mert erre kényszeríti őket a média kifacsarodott szemlélete. Kényszeríti, ha hagyják magukat.

A szépségkultusz és a nő

A szépségkultusz és a nő

Miközben női egenjogúságról papol a politikailag korrekt sajtó, egy átlagos nő minden pillanatban, minden felületen tökéletes szépségű, a valóságban nem is létező, mesterségesen létrehozott versenytársakat kénytelen nézegetni. Az egész mögött az a rejtett felfogás húzódik meg, hogy a nő jobban teszi, ha ezzel az egyetlen eszközzel próbál érvényesülni. A nő közönséges tárggyá változott a médiában, és a fizikai szépség fogalmával kapcsolódott össze. Olyan lett, mint egy festmény, vagy mint egy digitálisan módosítható képfájl. Csodálni lehet a szépségét, de az értéke is legföljebb annyi, mint valami képé. Ez minden életkorban elképesztően kártékony felfogás.

  • A lányok már tapogatózó, érzékeny gyerekkorukban megtanulják, hogy minden áron a fiúknak kell tetszeniük. Ennek pedig állítólag az a legjobb módja, ha minél soványabbra fogynak.
  • A fiatal nők is folyamatosan ki vannak téve a Photoshop nagymesterei által teremtett, a valóságban nem létező digitális szépségideálok versenyének. Arra ösztönzi őket, hogy ha máshogy nem tudnak idomulni, akkor veszélyes és méregdrága plasztikai műtéteket csináltassanak magukon.
  • A középkorú vagy idősebb nőknek pedig állandóan a szétbotoxozott, felvarrt arcú, visszataszítóan örökifjúnak maszkírozott zombisztárokat kell nézniük.

Ennek pusztító lelki következményei vannak, beleértve az önértékelés súlyos zavarait és az evészavarokat. Gyakori jelenség, hogy a nők az önbecsülésüket, a saját értékeik elismerését egyre fokozódó mértékben a külsejüknek rendelik alá. "Addig vagy elfogadható, amíg szép vagy." Kegyetlen csapda ez, mert akármilyen rendezett külsejű, akármilyen csinos valaki, mindig lesznek olyanok, akiket magánál szebbnek fog látni. Ennek az a veszélye, hogy beáll az állandó elégedetlenség állapota, ráül a folyamatos szorongás a soha nem kielégítő szépsége miatt. Egy idő után valóban elhiszi, hogy a világon a legfontosabb dolog a külseje.

Érdemes feltenniük maguknak néhány kérdést. Ezek azok a kérdések, amelyek szerepelnek több, a test tárggyá alacsonyításáról szóló pszichológiai kérdőívben is:

  • Mennyire ért egyet azzal a kijelentéssel, hogy kizárólag saját magunkon múlik, mennyire jól nézünk ki?
  • Mennyire ért egyet azzal a kijelentéssel, hogy hogy minden attól függ, hajlandók vagyunk-e megtenni a megfelelő erőfeszítéseket ennek érdekében?
  • Milyen gyakran érez szégyent a saját külsejével kapcsolatban?
  • Milyen gyakran gondolja úgy, hogy nem tett meg mindent a jobb eredmény érdekében?

Ha úgy érzi, hogy a bolgosága, a személyes komfortérzete, az önbecsülése nagyban függ ezektől a tényezőktől, akkor itt az ideje, hogy egy kicsit önzőbb álláspontra helyezkedjen. Ezek a gondolatok ugyanis mások szempontjait veszik figyelembe. Olyan felfogást képviselnek, amely leginkább egy kirakatbabához taeszi hasonlóvá a nőt, pusztán azért mert nő. Eszerint a nő legfőbb dolga az, hogy a férfiak igényeit kielégítse. De hol marad az egyén? Hol marad a független, gondolkodó a saját életét élő ember?
A valódi egyenjogúság sorsa nem a parlamentekben és a politikusok szabványos szövegeiben dől el, hanem a képernyőkön és az újságlapokon. Minden nő megteheti, hogy kiszakítja magát ebből a világból. Íme néhány gondolat arra nézve, hogy mi mindent érdemes végiggondolni ebben az ügyben.

  • Ne attól tegye függővé a saját boldogságát, hogy mások esetleg mit gondolnak a külsejéről! A valódi emberi kapcsolatok sokkal inkább a belső értékekről szólnak. Aki kizárólag a küső tulajdonságokat veszi figyelembe, arra Önnek nincs szüksége.
  • Mindenkivel előfordulhat - elő is fordul - hogy rossz napja van, és vacakul néz ki. És akkor mi van? Hatalmas felszabadulást élhet át, ha valóban be tudja venni a Leszaromtablettát.
  • Minden festéknél és pakolásnál többet ér a mosolygás. Nem valamiféle ezoterikus okból, hanem egyszerűen azért, mert az őszinte mosoly a belső kiegyensúlyozottságról árulkodik. A festék csak kívül van. Ha pedig nincs kedve mosolyogni, azzal sincs semmi baj. Nem kell mindig mindenkinek megfelelni.
  • A mosoly, a magabiztos, de laza testtartás, a kényelmes és az egyszerű ruházat visszahat a lelki állapotunkra. Rengeteg tudományos kísérlet bizonyítja, hogy ezeket a tényezőket érdemes figyelembe venni.
  • Néha hagyja a tükröt a fenébe! Nagyon sok stresszt okoz, ha napjában többször is ellenőrzi a külsejét. A kocsi visszapillantótükre és a kirakatok üvege néha ellenségesen viselkedik.
  • Néha hagyja a festéket is a fenébe! Fellélegzik a bőre, és a szeretteinek is valószínűleg így fog jobban tetszeni. Inkább valük konzultáljon, mint a modellek megfotosoppolt fényképeivel vagy a valóságtól elrugaszkodott divatguruk kollekcióival!
  • A szépség hajszolása néha ellenkezik az egészség megtartásával. Jobban teszi, ha az egészséget választja. A rendszeres de mértékletes testmozgás és a normális étkezés sokkal jobban kiül a külsejére, mint bármiféle "szépségtapasz".
Néha hagyja a tükröt a fenébe!

Néha hagyja a tükröt a fenébe!

A kor előrehaladtával mindannyian megöregszünk, ezen nem lehet változtatni. Nem is kell. A természettel szembeszállni reménytelen vállalkozás. Csak keserűséget, szorongást, stresszt és elégedetlenséget okoz. Nem a média által diktált, mesterséges szépség az igazi szépség. Azt ugyanis csak egyre elkeseredettebb erőfeszítések árán lehet mesterségesen fenntartani, és egy idő után inkább riasztó látvány lesz, mint kellemes. Akkor már sokkal jobban járunk, ha a belső szépségre, az önmagunkkal való békére gyúrunk.