Itt talál meg engem:

Twitter icon
Facebook icon
Flickr icon
Google+ icon
LinkedIn icon
RSS icon

Mi és a kiégés

Testileg-lelkileg fáradt? Mindig önmagát áldozza föl? Állandóan bizonyítani akar? Közömbössé vált mások bajával szemben? Nem sokra becsüli magát?

Ezek a kiégés jelei. Olyan tünetegyüttes ez, amly sok ember életében megjelenik, és nagyon nehéz leküzdeni. Nehéz, de nem lehetetlen. A kiégés is olyan, mint a többi életvezetési probléma: van rá megoldás, bár soha nem egyszerű és erőfeszítés-mentes.
A kiégés olyan folyamat, amely alattomos fokozatossággal veszi át az uralmat az életünk fölött. Eleinte minden rendben van: csupa jó szándék vagyunk, csupa ambíció, csupa felelősségtudat. Minden lassan és észrevétlen átmeneteken keresztül történik. Íme az első fegyver ellene: a tudatosság. Kövesse nyomon, hogy mi történik a lelkében! Figyelje magát, ne veszítse szem elől a saját reakcióit! Íme egy lista arról, hogy milyen lépéseken keresztül veszi át az uralmat a kiégés.

Hajléktalan

Hajléktalan

1. Bizonyítási kényszer

Az egész teljesen ártatlanul szokott kezdődni. Jól indokolható dolgokkal, olyasmikkel, amikre mindenkinek szüksége van a sikeres élethez. A kezdeti érzelem majdnem mindig az ambíció. El akarunk érni valamit az életben, bizonyítani szeretnénk, hogy értékes emberek vagyunk. Nem csak a családnak és a kollégáknak, hanem saját magunknak is meg akarjuk mutatni, hogy kiváló munkát végzünk.

2. Pótolhatatlanság

Vannak olyan esetek,amikor, akiknek ez kicsúszik az irányításunk alól. Olyan hevesen próbáljuk bizonyítani a saját erényeinket, hogy lassacskán meggyőződünk a nélkülözhetetlenségünkről. A kiégés nagyon fontos állomása ez: megteremti az alapot a még több munkához. Ilyenkor "ágyazunk meg" annak a pusztító folyamatnak, amelynek a révén egyre inkább saját magunk ellen fordulunk. Egyre többet vállalunk magunkra, egyre eltökéltebben dolgozunk, és szépen, lassan elkezd a háttérbe szorulni minden más.

3. Hősiesség

Amikor végérvényesen elfogadtuk, hogy a problémákra a teljesítmény fokozása a megoldás, megkezdődik a magánéletünk leépítése. Egyre kevesebbet alszunk, rendszertelenül és egészségtelenül eszünk, és általánosságban is elhanyagoljuk a testi szükségleteinket. Azzal áltatjuk magunkat, hogy ez a fajta hősiesség a részünkről olyan áldozat, amelyet mindenképpen meg kell hoznunk. Egy idő után áldozatul esnek ennek a baráti kapcsolataink, majd elkezd leépülni a családi egység is. Eközben hősnek, áldozatnak érezzük magunkat, és szinte lubickolunk ebben a fájdalmas önkínzásban.

Javaslat

Próbálja meg észrevenni ezeket a kezdeti jeleket! Ebbea stádiumban még meg lehet állítani a folyamatot. A megfelelő tudatossággal ön is megálljt tud pancsolni saját magának. Ha elfogadja, hogy a sikert nemérdemes minden áron hajszolni, akkor ... Ehhez arra van szükség, hogy leszokjon a jövő időről. A "MAJD" nem működik. A probléma mindig az "ITT" és a "MOST" problémája. Nem majd kell visszafogni a lendületet, hanem most. Az győz, aki felismeri a jelenben is mindazt, ami vele saját magával itt és most történik.
 

4. Belső konfliktus

Ha tovább folyik az önpusztítás, a következő lépés az lesz, hogy le kell tagadnunk magunk előtt a probléa létezését. Ebben mi, emberek nagyon jók vagyunk. Ha nem így teszünk, akkor kényes, fenyegető kérdéseket kell föltennünk magunknak, ezt pedig ebben a stádiumban már minden áron el akarjuk kerülni. Borzasztó ellentmondásba kerülünk önmagunkkal, aminek meg is lesznek a következményei. Felüti a fejét az álmatlanság, a szorongás, és ilyenkor már számítani lehet az első fizikai tünetek megjelenésére is. Jöhet a hátfájás, a fejfájás, bejelenetkezhetnek az emésztési problémák, és a rossz lelki állapot változatos többi következménye is.

5. Az értékeink felülbírálása

Ezek a változások már csak logikailag is messzemenő következményekkel járnak. Előbb-utóbb ugyanis felül kell bírálnunk a saját értékrendünket. Ha elhanyagoljuk a családunkat és a barátainkat, akkor ezt meg is kell magyaráznunk valahogy saját magunknak és nekik is. A magyarázat egyértelmű:

"Miért nem veszitek észre, hogy ezt az egészet miattatok csinálom? Valakinek meg kell keresnie a pénzt, vagy nem? Azt hiszitek, hogy szórakozom? Köszönöm, hogy ilyen önfeláldozóan támogattok!"

Ezzel párhuzamosan megromlanak az emberi kapcsolataink, és eltompulnak az érzékeink. Elvégre valahogy le kell tagadnunk magunk előtt, hogy mindez másként is lehetne.

6. Elszigetelődés

A környezetünk egy ideig még elhiszi a hősies önfeláldozásunkról szóló eposzunkat, de egy idő után megelégelik. Egyre kevésbé keresik a társaságunkat, egyre rosszabbul viselik a változóban lévő személyiségünket. Elszigetelődünk. Ahogy fokozatosan elhatalmasodik rajtunk a kiégés, mind inkább a többieket tesszük felelőssé. A saját keserűségünk úgy jelenik meg a tudatunkban, mintha mindenki más lusta, önző és értetlen lenne. Mintha a világ rosszindulatúan és hálátlanul figyelmen kívül hagyná az áldozatunkat. Hiszen nekünk rengeteg a munkánk, kevés az időnk és hatalmas a felelősségünk. Ha mindezt mások nem látják, akkor magukra vessenek!
 

Reménytelenség

Reménytelenség

Javaslat

Akármilyen fájdalmas is, próbálja meg tudomásul venni, hogy a változás valószínűleg önben zajlik! Ha mindenki más értetlennek és érzéketlennek tűnik, akkor szinte biztos, hogy nem ők a hibásak. Jusson eszébe az a vicc, amikor a sofőr az autópályán hajt, és a rádióban közleményt hall: Vigyázat, veszélyes ámokfutó közlekedik az autópályán a forgalommal szemben! A sofőr felháborodik: - Egy ámokfutó? De hiszen mind szembe jön!

7. Barikád

Ha ezen a ponton sem tudunk megállni, akkor a külvilág egyre kevésbé fogja tolerálni a viselkedésünket. Teljessé válik az elszigetelődés, hiszen mi magunk barikádozzuk el magunkat a világ elől. Cinikussá, sőt, esetleg rosszindulatúvá és agresszívvé válhatunk. Ez az állapot megköveteli tőlünk, hogy minden áron tartsuk távol magunktól a józan és reális véleményeket, meneküljünk a külvilágtól, távolodjunk el az egész valóságtól. Mivel a feszültség egyre fokozódik sokan az alkoholban vagy a kábítószerekben keresnek menedéket.

8. Megrendült önbizalom

Akármilyen szeretetre méltó, életvidám emberek voltunk valamikor a múltban, ebben a szakaszban ennek már nyoma sincs. A kapcsolataink romokban hevernek, és nem maradt számunkra más, csak a munka. Megvetjük a világot, és bekövetkezik az a fordulat, ami paradoxszá teszi az egész tevékenységünket: elkezdjük utálni saját magunkat is. Az a folyamat, ami a saját értékeink kidomborításával és felértékelésével kezdődött, mostanra a teljes kiégés állapotához vezetett. Értéktelennek érezzük saját magunkat, így már az sem segít rajtunk, ha másokat teszünk felelőssé minden bajunkért.

9. Robotállapot

Ezután már a teljes kiüresedés, elszemélytelenedés állapota következik. Minden tevékenységünket gépiesen, kötelességszerűen végezzük, nincs az életünkben semmi változatosság, nem lelünk örömet semmiben. Van, aki depresszióba süllyed, és föladja a küzdelmet, mások elkeseredetten hajszolják az életet. Elérkezhet az az idő, amikor egyesek elveszítenek minden reményt. Elhatalmasodik rajtuk az áldozati szerep, megbetegszenek, és föl sem kelnek az ágyból. Mások kényszeresen sportolnak, veszélyesen élnek, vadul vezetnek, isznak, drogoznak. A depressziós és a mániás szakaszok váltakozhatnak is, de mindkét állapot a pusztulásba vezethet.

A kiégés mint szindróma

Ez az összetett tünetegyüttes a kiégésszindróma. Ha valaki idáig jut, nagy valószínűséggel megfordul a fejében az öngyilkosság gondolata is. Vannak, akik meg is teszik. Ez az a pont, ahonnan már kizárólag nagyon komoly, szakmai segítséggel lehet menekülni. Az életvezetési tanácsadás, a "life coaching" ilyenkor már nem elég, sőt, a tanácsadó részéről súlyos felelőtlenség elvállalni a közreműködést. Ide pszichiáter kell, és nagy valószínűséggel gyógyszeres kezelés.

Mi a megoldás?

A megoldás ebben az esetben is - mint az élet minden területén - csak akkor megoldás, ha nagyságrendjében alkalmazkodik a probléma fajsúlyához. Egy ladikból nem lehet eltolni egy óceánjárót. Akkor jár a legjobban, ha már idejekorán tudatosan kezeli az életét, és megpróbálja eleve kiküszöbölni a veszélyes folyamatok térnyerését.

1. A munkahely sem mindenható

A kiégés kialakulásában talán a legfontosabb szerepet a munkahely játssza. Tipikus jelenség, amikor a munkavállalónak nagyon sok munkát kell elvégeznie rövid idő alatt, miközben magasak a követelmények. Amikor egyre hosszabbra nyúlik a munkaidő, amikor rendszeresen kiderül, hogy "ezt most még mindenképpen meg kéne csinálni", amikor egyre rövidebbre tömörödnek a hétvégék, akkor megkapta az első figyelmeztető jeleket. Kemény világban élünk, és kétségkívül nehéz nemet mondani egy munkahelynek. Néha lehetetlennek is tűnik. De sajnos eljön egy pont, amikor dönteni kell. Hagyja, hogy szépen, lassan kinyírják, vagy megkockáztatja a váltást? Akkor van fokozott veszélyben, ha a következőket tapasztalja:

  • nem kap erkölcsi elismerést
  • nem kap visszajelzést a tevékenységéről
  • a vezetők nem támogatják
  • irreálisan alacsony bérért dolgozik
  • túl hosszú a munkaideje
  • aránytalanul nagy felelősséget visel
  • magára hagyják a nehézségeivel és félelmeivel
  • nincs lehetősége szakmai tapasztalatcserére, továbbképzésre
  • az effektív munkához képest aránytalanul nagy az adminisztráció aránya

Ilyen körülmények között fel kell tennie magának az elkerülhetetlen kérdést: Biztos, hogy nekem itt kell dolgoznom? Ez ugyanis az az eset, amikor minden nehézség, minden munkaerőpiaci bizonytalanság, minden egzisztenciális félelem eltörpülhet az életben maradás alapvető dilemmája mellett.

Időt szakítani...

Időt szakítani...

2. Változatos élet

A megoldás akkor működik, ha megelőző jellegű, és mindent átható erővel van jelen. Az egész életét kell alkalmassá tennie arra, hogy jól érezze magát a bőrében. Az a nyerő, aki megtalálja a hátteret, kialakítja magának azt a hátországot, ahonnan folyamatos utánpótlást kaphat.
Csináljon minél többfélét! Éljen minél változatosabb szellemi életet! Rengeteg olyan szellemi és fizikai örömforrás létezik, amelyekből erőt meríthet. Minél többféle impulzus éri az életben, annál kevésbé tudja átvenni ön fölött az uralmat a "sötét oldal": az egysíkúság és a gépiesség.
Mindig vannak érdekes lehetőségek, szellemi kihívások. Akármennyire is nehéznek tűnik, kell szakítani valamennyi időt olvasásra, zenére, nyelvtanulásra, sétára, kirándulásra, vagy bármire, ami megmozgatja a testét-lelkét. Minél több új dologgal, új emberrel kerül kapcsolatba, annál hatékonyabban veheti föl a küzdelmet a kiégés ellen. Tartalmas, teljes élet csak úgy élhetünk, ha állandóan stimuláljuk az agyunkat, és keressük  gazdag, változatos élményeket.
Nehéz dolog, és néha szinte kivitelezhetetlennek tűnik madarat gyűrűzni, verset olvasni, esetleg vagy írni, rockzenét játszani, rajzolni tanulni, koncertre járni, klubokba menni, fára mászni, vagy bármi ehhez hasonló dologgal feldobni a mindennapjainkat. Nincs pénz, nincs idő, nincs energia. De ha ezt végleg elfogadjuk, ha ebbe beletörődünk, akkor még valami nincsen: élet.