Itt talál meg engem:

Twitter icon
Facebook icon
Flickr icon
Google+ icon
LinkedIn icon
RSS icon

Jövőbe látás és emberismeret

Ha sikeres és elégedett akar lenni az életben két dolog mindenképpen kelleni fog: emberismeret és önismeret. Ráadásul ezek nem létezhetnek egymás nélkül.

Irigylésre méltók azok az emberek, akik előrelátóan megtervezik az életüket. Néha úgy tűnik, mintha belelátnának a jövőbe. Ha van terv, van mihez tartani magunkat. Ez a sikeres életvezetés alapja. Mindez  nem csak irigységet, hanem kiváncsiságot is kelt. Sok kutatás foglalkozik azzal, hogy mennyire vagunk képesek előre tervezni.

"A Zoli már gimnazista korában pontosan tudta, mit akar. Nyomta ezerrel a matekot meg a fizikát, szakkörre járt, versenyeket nyert, és úgy sétált be a Műszaki Egyetemre, mint akit zsinóron húznak. Mire befejezte, három nyelvvizsgája is volt. Csak úgy kapkodtak utána a külföldi cégek! Húsz éve azt csinálja, amit a legjobban imád: autók elekrtomos rendszerét tervezi. Mindig azt mondja, hogy ő még soha nem dolgozott egy pillanatig sem: mindig csak a hobbijából élt. Életművész!"

Ezt persze nem mindenki tudja megcsinálni. Két alapvető életfelfogás küzd bennünk: az egyik az, amelyik a jelenre koncentrál, és a pillanat varázsát akarja kihasználni. A másik a tudatos, előrelátó tervezés. Ideális esetben ez a kettő valami egészséges arányban keveredik bennünk, és ebből épül fel egy működőképes terv. Aztán vannak, akik látványosan eltérnek valamelyik irányba. Azok, akik a tudatos életvezetés művészetét a végsőkig el tudják vinni, kevesen vannak. Sokan úgy tartják róluk, hogy az élet fontos örömeiről maradnak le. Ezzel ellentétben a mai nyugati társadalmakban - és ebbe ezúttal magunkat is beleértem - nagyon erős a késztetés arra, hogy a jelen bűvöletében éljünk. Mióta 1989-ben Robin Williams-szel elkészült a Holt költők társasága című film, mindez egy jól idézhető latin mondásban kristályosodott ki: carpe diem.

Carpe diem a filmekben és a valóságban

A jelentése - amit az ókorban Ovidius fogalmazott meg - valami olyasmi, hogy ragadd meg a napot, vagy kissé szabadabban fogalmazva, hogy szakítsd le a nap gyümölcsét! Augustus császár idején, a szerző eredeti szándéka szerint ez azt jelentette, hogy minden pillanat fontosságának tudatában kell lennünk. Arra utalt, hogy soha nem tudhatjuk, mit hoz a jövő, és később sajnálhatjuk, ha elszalasztottuk a jelenünk pillanatait. Hogy utólag már nem lesz lehetőségünnk megtölteni értelemmel. Hogy az életünk minden pillanata eggyel közelebb visz az utolsóhoz. Eszerint úgy kell élni az életünket, hogy minél kevesebb időnket vesztegessük el fölösleges vagy haszontalan dolgokkal.
A carpe diem értelmezése mára meglehetősen eltávolodott az eredeti jelentésétől. A köztudatban az életvezetés eme divatos szlogenje a vegetatív örömök megélésére egyszerűsödött. Sokan azt értik alatta, hogy éljünk vadul, égessük mindkét végéről a gyertyát, és hogy halmozzunk föl minél rövidebb idő alatt minél több élvezetet.

A carpe diem filozófiája

Ez a kettősség a szociálpszichológusokat is érdekli. Érdekelte például Philip Zimbardót is, aki a híres, hírhedt, botrányos és kegyetlen börtönkísérletet végezte 1971-ben a Stanford Egyetemen. A 90-es években többek közt azt kutatta, hogy a két fent eemlített hozzáállás milyen éltpályára vezeti az embereket. Kiderült, hogy azok, akik túlzottan is a pillanatnak élnek, sokkal rosszabul boldogulnak, mint a gondos tervezők. Hamarabb odalépnek a gázpedálra, ha dühösek, könnyebben eljár a szájuk vagy a kezük. Hajlamosabbak belemenni kétes kimenetelű szituációkba, több kockázatot vállalnak, de még az alkohollal és a drogokkal is nehezebben boldogulnak. A carpe diem filozófiája sokak interpretálásában álfilozófia: megmarad a hangzatos szólamok szintjén, de nem sok emberismeret és önismeret szorult bele.

Az emberismeret fontossága

Az a képesség, hogy valaki eltökélten és hatékonyan tudja megtervezni a jövőjét, és valódi megelégedettséget érjen el az életvezetés területén, érdekes módon az emberismeret szintjétől függ. Attól, hogy másokat mennyire helyesen és gyorsan ítél meg. Ezt a képességünket használjuk - akár észrevesszük, akár nem - amikor figyeljük a többi ember jól érzékelhető jellegzetességeit.

Hogy néz ki?

Mindenki rengeteg információt közöl magáról a külsejével. Milyen ruhában jár, mennyire ápolt, milyen színeket kedvel, milyen szemüveget, órát, ékszereket visel?

Mi minden van a tulajdonában?

Mindig a legújabb mobil kell neki? Megelégszik egy egyszerű autóval? Gyűjti a márkás borokat? Szándékosan és hangsúlyozottan puritán berendezéssel szereli föl a lakását?

Hogyan viselkedik?
Udvarias? Előzékeny, de agresszív? Behódoló? Nyomulós? Gátlásos?

Mindezeknek az érzékelésével és automatikus elemzésével nem részletes személyiségprofilt állítunk ösze valakiről. Egyszerűen arról van szó, hogy benyomásokat szerzünk, és ezeket elhelyezzük a tapasztalataink megfelelő rekeszeiben. Amikor pedig mindez megtörtént, az esetek többségében egységes és egyszerűen átlátható kép alakul ki bennünk az illetőről.

Ez az a képességünk, amire nagy szükségünk van ahhoz, hogy saját terv álljon össze a fejünkben a magunk életével kapcsolatban. Ösztönösen ehhez igazítjuk a viselkedésünket: a tapasztalataink alapján jó hatékonysággal tudjuk megjósolni, mire számíthatunk az a többiektől. Amikor pedig ez megvan, összeállhat a fejünkben egy stratégia arra nézve, hogy mi magunk hogyan viselkedjünk vele és másokkal. Ha már egyszer kiismertünk, felismerünk egy jelenséget vagy viselkedésmódot, bármikor azonosítani tudjuk. Automatizmussá, ha úgy tetszik sztereotípiává válik, amelyet jó hatásfokkal és viszonylag alacsony tévedési kockázattal használhatunk a mindennapokban. Gyorsteszt, ami általában bejön.

Mások hibáiból és erényeiből tanulunk

A legjobban működő emberismeret lehetőségeet ad arra, hogy a másokon felfedezett jeleket saját magunkon is beazonosítsuk. Tanuljunk mások hibájából, és megpróbáljuk elsajátítani az erényeit. Ha a barátunk sértődékeny, és felindultságában elhamarkodott döntéseket hoz, mindezt mi kívülről talán jobban érzékeljük, mint ő maga. A megfelelő tudatosság segítségével beazonosíthatjuk azokat a pillanatokat, amikor éppen mi magunk viselkedünk így. Realista önkritikát gyakorolhatunk, és megváltoztathatjuk a viselkedésünket. Működik az emberismeret a másik irányban is: lehet, hogy ugyanez a barátunk határozottabban tud kiállni magáért a munkahelyi konfliktusaiban, mint mások. Ha magunkba nézünk, és azt látjuk, hogy ebben a tekintetben van mit tanulnunk, az nagy segítségünkre lehet a stratégiánk megtervezésében.

A helyzetek és emberek ilyen fajta megítélése nagyon fontos ahhoz, hogy kialakítsunk magunkban egy júl működő irányítórendszert, aminek a segítségével a kívánt irányba terelhetjük az életünket. Azok az életvezetés legsikeresebb bajnokai, akik ilyen információk alapján élénk és hű képet festenek maguk száméra a saját jövőjükről. Az emberismeret és az önismeret szoros kapcsolatban állnak egymással. Az a terv, amelyet a megfelelő életvezetés érdekében gyártunk a jövőnkről, a bennünk működő emberismeret megállapításai alapján jön létre.

Jövőkép és önismeret

Nagyban különbözünk egymástól abban a tekintetben, hogy milyen kép él bennünk a későbbi személyiségünkről, életpályánkról. A legbeszédesebb az a tényező, hogy a jövőbeli önmagunkat milyennek látjuk a mai lényünkhöz képest. 2009-ben a Stanford Egyetemen egyszerű, de látványos módszert találtak ki ezeknek a különbségeknek az érzékeltetésére. Önkénteseket kértek meg arra, hogy vegyenek alaposan szemügyre hét karikapárt. Minden pár első darabja a vizsgált személy jelenlegi énjét jelképezte, a második pedig a jövőbelit. Különbség abban mutatkozott a párok között, hogy melyikben mekkora átfedésben volt egymással a két karika. Az első pár tagjai alig keresztezték egymást, majd minden pár egyre nagyobb területen érintkezett. A hetedik pár szinte teljesen átfedte egymást. Maga a feladat az volt, hogy az önkéntes résztvevők jelöljék be, melyik karikapár mutatja hűen az ő jövőképüket. Tulajdonképpen egy hétfokú skála volt ez, amely azt mutatta be, hogy a résztvevők milyen mértékben azonosulnak a jövőbeli önmagukkal.

Kiderült, hogy azok, akik hosszú távra terveztek, és tudatosan építették föl a stratégiájukat, közelebb érezték magukat a jövőbeli önmagukhoz. Olyan hozzáállással közelítettek a terveikhez, hogy ők húsz év múlva is ugyanazok lesznek, mint ma, ezért személyesebb, bensőségesebb viszonyt tudtak kialakítani a saját jövőjükkel. Akik viszont inkább a jelenben éltek, és nem tudták beleélni magukat a stratégiai tervezésbe, kevésbé kötődtek a későbbi énjükhöz. Olyan kép élt bennük, melyen a jövő valamiféle távoli és megfoghatatlan birodalom. Ebben a birodalomban pedig ők maguk is egy ismeretlen személyként volak jelen saját meguk számára. A carpe diem álfilozófiáját is ilyen hozzáállás jellemzi.

Csapongás vagy tervszerűség?

Sokféleképpen felvázolhatjuk magunk előtt, milyenek leszünk a jövőben. Ez a kép lehet ködös és átláthatalan, de lehet részletgazdag is. Minél szeszélyesebban csapong a képzeletünk, annál távolabb esik ez a kép a megvalósíthatóságtól. Az emberismeret abban segít, hogy mások tanulmányozásával, értékelésével kiszűrjük ezek közül a reménytelen képzelgést és vágyakozást. Abban, hogy el tudjuk választani az álmodozást a realitásoktól.
Egy vizsgálatban a következő kérdést tették fel a jelentkezőknek:
"Ha Margaret a jelenleginél jobb kürtös akar lenni, milyen szituációban képzelje el magát, hogy a leghatékonyabban segítse a célja elérését?"
A felkínált válaszok közül a legeredményesebb emberek természetesen azt választották, hogy "Képzelje el magát, amint minden nap szorgalmasan gyakorol". Azok, akiknek az emberismerete és a stratégiai tervezőképessége gyengébb volt, inkább olyanokat választottak, mint "Képzelje el magát, amint a Londoni Filharmonikusok tagjaként koncertezik". Ez utóbbiak láthatóan távolabbról szemlélték a jövőbeli önmagukat, és a valóság helyett inkább az álmok világában mozogtak. Ugye ráismernek ebben a népszerű bulvármédia divatos szlogenjeire?

Életvezetés és értékrendek

Az emberismeret és az önismeret összefüggései újabb értelmet nyernek, amikor a távlati céljainkról gondolkodunk. Amikor célokat tűzünk ki magunk elé, ezeknek a központi magja mindig valamilyen értékrend. Lehet ez persze sokféle: erkölcsi jellegű, lehet akár vallásos, vagy akár merőben anyagi eredményekre koncentráló értékrend is. Egy nemrégiben elvégzett, nemzetközi kitekintésű kutatás azt vizsgálta, hogy melyek azok az alapértékek, amelyek az egész világon részét képezik az emberek értékrendjének. A vizsgálat végerdménye egy tizenkilenc alapértékből álló rendszer lett. Ezek alapján állapították meg a következő nagy csoportokat, amelyek alapján mindannyian "belőjük" a jövőképünket. Mindenkinek a saját fontossági sorrendje szerint esnek latba:

Alapértékek

Biztonság

Ide tartozik - kinek-kinek saját preferenciái szerint - a saját személyünk és a családunk biztonsága, a szűkebb és tágabb közösségünk, az országunk biztonsága, valamint a saját felelősségtudatunk ezekben a kérdésekben.

Közösség

Ide soroljuk a barátság, a becsület, a megbocsátás, az egyenlőség és a segítőkészség értékeit.

Érettség

Ebbe a kategóriába tartozik az önbecsülés, a belső harmónia, a felelős szeretet és szerelem, de a széles látókörű gondolkodásmód, a szépség iránti fogékonyság, sőt, a bátorság is.

Önrendelkezés

Ez a szabadság tudatának és igényének, az önálló gondolkodásnak, a függetlenségnek, az intellektuális szükségleteknek, a felelősségtudatnak és a képzelőerőnek a kategóriája.

Élvezet

Itt dől el, mennyire fontos nekünk az életöröm, a kényelem, mennyire számítanak a fizikai élvezetek, a vidámság és a szélesebb értelemben vett boldogság. A mai érteelemben vett carpe diem filozófiája ennek a területnek a túlburjánzásával jellemezhető.

Teljesítmény

A mások általi elismertség területe ez, az ambícióé, a magunkba vetett hité és a karrieré.

Alkalmazkodás

Ez a terület mutatja meg, mennyire fontos valakinek az udvariasság, az önuralom, az engedelmessség, és az, hogy egy jól átlátható, kontrolláló rendszerbe illeszkedjen bele.

Belső ellentmondások

Sokfélék vagyunk, és ezek az értékek sokféle arányban töltik ki számunkra az életvezetés valóságát. Akármilyenek azonban ezek a belső viszonyok, mindenképpen igaz az az alaptétel, hogy minél egységesebb rendszerben gondolkodunk, annál nagyobb elégedettséggel nézünk a világra. Az is fontos, hogy minél megalapozottabb emberismeret épül ki bennünk, annál reálisabban tudjuk megítélni a saját helyzetünket.
Egy felmérésben éppen ezt vizsgálták: sokféle kijelentést mutattak a résztvevőknek azzal kapcsolatosan, hogy milyen megítélésre vágynak, milyen színben szeretnének feltűnni mások szemében. Azt kellett eldönteniük, melyik mondattal értenek egyet. A kijelentések között persze akadtak olyanok, amelyek homlokegyenest ellenkeztek egymással. A válaszok alapján jól megmutatkozott, ki mennyire egységesen látja a saját belső világát. Nehezen boldogulnak az életben azok, akik egyetértettek azzal a mondattal, hogy "Intelligensebbnek szeretnék látszani annal, amilyen valójában vagyok", de azzal is, hogy "Mindig őszintén akarok megmutatkozni mások előtt". Zavaros jövőképet árultak el magukról, akik igent mondtak arra is, hogy "Egyenlőségi alapon képzelem el az emberi kapcslataimat", és arra is, hogy "A kapcsolataimban dominanciára vágyom". Ezek a válaszadók azt bizonyították magukról, hogy nem fejlődött ki bennük a megfelelő önismeret és az azt tápláló általános emberismeret.

Sokan sok helyen idézgetik azt a nagyon régi és nagyon híres mondást, amely a Delphoi jósda Apollón-szentélyének homlokzatán állt: Ismerd meg önmagad! Annak ellenére, hogy mára már elcsépelt közhellyé vált, mindig kiderül, hogy nagy igazság van benne megfogalmazva. A saját jövőnk megtervezéséhez mindenesetre elengedhetetlen alapszabály. Az életvezetés titka az önismeret.