Itt talál meg engem:

Twitter icon
Facebook icon
Flickr icon
Google+ icon
LinkedIn icon
RSS icon

Hány érzékszerv létezik?

Az öt érzékszerv ügyében hajlamosak vagyunk lenézni magunkat. Pedig olyan dolgokra vagyunk képesek, amikre nem is gondolna.

Van három alapvető tévedés abban, ahogy az emberi érzékek élnek a tudatunkban.

  • Nem csak öt emberi érzékszerv létezik
  • Nem csak annyit tudnak, mint hisszük
  • Nem különálló rendszerek
Érzékszervek tekintetében nincs mit szégyenkeznünk (Kép: graur codrin, FreeDigitalPhotos.net)

Érzékszervek tekintetében nincs mit szégyenkeznünk (Kép: graur codrin, FreeDigitalPhotos.net)

Nap mint nap halljuk, amint a médiában ódákat zengenek a kutyák szaglásáról, a denevérek hallásáról vagy a sasok látásáról. Már-már úgy tűnik, hogy ezeknek a verhetetlen érzékbajnokoknak a nyomába sem érhetünk. Az öt emberi érzék – a látás, a hallás, a szaglás, a tapintás és az ízlelés – az elterjedt felfogás szerint messze elmarad az állatokétól. Úgy tűnik, hogy elkorcsosultunk, eltávolodtunk a természettől, és az a néhány csökevényes érzékszerv, ami a rendelkezésünkre áll, a vadonban nem lenne elég a túléléshez.

A nagy filozófusok is tévedhetnek

Miután Arisztotelész összefoglalta az öt érzékszerv szerepét, 2300 évig senki nem merte kétségbe vonni, amit mondott. Olyan alapigazságnak tűnt, mint az egyszeregy, amiről még gondolkodni sem érdemes. Aztán az elmúlt évtizedekben mégiscsak akadtak olyan tudósok, akik nem akartak gépiesen hitelt adni egy ókori filozófusnak – még akkor sem, ha a gondolkodás egyik óriása volt. Kiderült, hogy sok mindent érzékelünk, ami messze túlmutat a hagyományos értelemben vett öt érzékszerv hatókörén. Érzékeljük többek közt

  • a végtagjaink relatív helyzetét
  • a testünk egyensúlyi állapotának változásait
  • az idő múlását
  • a hőmérsékletet
  • a fájdalmat

Bizonyos szempontból ide tartozik az a rendszer is, amelynek segítségével érzékeljük az éhséget és a szomjúságot.

Még több érzékszerv?

Az új felfogást tükrözik azok a kutatási eredmények is, amelyek részletesen feltérképezték, milyen idegi útvonalakon haladnak végig bizonyos nagyon fontos információk. Nagyon úgy tűnik, hogy gyakorlatilag mintha egy-egy külön érzékszerv szolgálna

  • a színek
  • a betűk
  • a számok
  • a formák
  • az arcok

felismerésére. Tovább bonyolítja a képet, hogy mindezek egyre kevésbé tűnnek egymástól elkülönülő rendszereknek. Az orvostudomány tapasztalatai és az egyre szaporodó kísérleti eredmények arra utalnak, hogy akárhány érzékszerv is működik a szervezetünk szolgálatában, szinte szétválaszthatatlanul össze vannak fonódva a feladataik.

A szem sem ugyanaz az érzékszerv, aminek eddig hittük

Az 1990-es években például kiderült, hogy a fény egészen más útvonalon is képes eljutni az agyunkig, mint ahogy azt korábban gondoltuk. Az Oxfordi Egyetem kutatója, Russell Foster olyan fényérzékelő sejteket talált az emberi szemben – pontosabban a retinán – amelyeknek a világon semmi köze sincs a szemünkben található fényérzékelő rendszerhez, a csapokhoz és pálcikákhoz. Az az információ, amelyet ezek a sejtek érzékelnek, egy teljesen külön útvonalon jut az agyba.

A kísérleti vakegér „csodafehérjéje”

Sajnos a tudomány a haladás érdekében nagyon csúnyán bánik szerencsétlen egerekkel. Ennek egyik példája, hogy kifejezetten a kísérletezés érdekében olyan, genetikailag módosított egereket hoztak létre, amelyeknek a szeméből hiányoztak a fényt érzékelő csapok és pálcikák. Megdöbbentő módon ezek az egerek is érzékelték a nappalok és éjszakák váltakozását, és könnyedén ehhez igazították a bioritmusukat. Azok az egerek viszont, amelyeknek egyáltalán nem volt szeme, ilyesmire képtelenek voltak.

A megoldás az, hogy az egerek szemében van egy fényre sötétedő fehérje, a melanopszin, amely az eddig ismert útvonalaktól függetlenül juttat vizuális  információt az agyba. Korábban ezt csak egyes színváltó békák bőrsejtjeiben találták meg, Foster kísérletei nyomán azonban rövidesen az emberi retinában is felfedezték a jelenlétét.

Hogyan láthatnak a vakok?

Ha ez igaz – gondolhatjuk – akkor valamilyen szinten a vak emberek is használhatják a szemüket. És lám, kiderült, hogy ez így is van. Foster 2007-ben egy olyan nővel végzett vizsgálatokat, akinek elpusztultak a csap- és pálcikasejtjei, ezért elméletileg semmit nem láthatott volna. A valóságban ezzel szemben nagy biztonsággal érzékelte a sötétség és a világosság változásait.

A melanopszin – illetve az azt tartalmazó ganglionsejtek révén – olyan helyekre is eljutnak az agyunkba ezek az információk, amelyek egészen más rendszerekkel vannak összeköttetésben.  Olyanokkal, mint

  • az alvási-ébrenléti ciklusok
  • a pupilla összehúzódása és tágulása
  • a pillantásunk irányítása
  • a félelem
  • a fájdalom

A vak migrénesek esete

Egy másik kísérletsorozatban olyan vak embereket vizsgáltak, akiket szerencsétlenségükre még súlyos migrénnel is megvert a sors. Az ebben a betegségen szenvedőknek különösen nagy kínszenvedést tud okozni a migrénes rohamaik alatt érzékelt éles fény. Na de mi van akkor, ha a migrénes beteg nem érzékelheti a fényt, mert vak?

Attól függ, vannak-e melanopszint tartalmazó, fényérzékelő ganglionsejtek a szemükben. Ha a betegségük vagy valamilyen sérülés miatt nincsenek, akkor a fényviszonyoktól függetlenül zajlik a roham. Ha azonban ezek a sejtek a betegek vaksága ellenére is működőképesek, akkor az éles fény éppen úgy súlyosbítja a szenvedésüket, mintha tökéletesen látnának.

A vak nő, aki Times-ot olvas

A vak nő...

A vak nő...

Ennél is elképesztőbb jelenséget tapasztalt a skót dr. Gordon Dutton. Egy olyan nő érkezett a rendelőjébe, akinek az agyában egy sérülés miatt az egész elsődleges látókéreg elpusztult. Eszerint eleve tökéletesen lehetetlen volt, hogy bármit is lásson, mert az agya semmiféle képi információt nem tudott feldolgozni.

Amikor az orvos bevezette a betegét a rendelőjébe, későn vette észre, hogy a szoba közepén felejtett egy széket.  A hölgy – Dr. Dutton legnagyobb megdöbbenésére – rutinos mozdulattal kikerülte a széket. Amikor az orvos megkérdezte, hogy hogyan és miért csinálta, a nő értetlenkedett. Fogalma sem volt arról, miket beszél az orvos. Nem emlékezett a saját kikerülő mozdulatára, nem volt tudatában az egésznek.

A hölgyet – miután tudomást szereztek erről a képességéről – elkezdték arra tanítgatni, hogy tudatosan is alkalmazza azt. Hosszas gyakorlással sikerült elérni, hogy részben az ujjaival követve, részben ennek elképzelésével el tudja olvasni a nyomtatott nagy betűket. Nagyon lassan és kínlódva, de látta a Times főcímeit.

Azt is láthatjuk, amiről nem tudunk

Korábban is sok hasonló esetet leírtak már, de senki nem tudta a megoldást. Sokan jobb híján az amúgy is bőségesen tenyésző orvosi legendák körébe sorolták ezeket is. A vizsgálatok során ekkor viszont már kiderült, hogy a még mindig működőképes szem nem csak ebbe az agyi központba juttat információt. Az agy jóval ősibb, primitívebb régióiba is vezetnek útvonalak. A tudatosságot és az emlékezést – ezeket a fejlett, és evolúciós szempontból viszonylag új képességeket – teljesen kikerülve, az ösztönös reflexek útvonalain keresztül került az információ az agy azon részeibe, amelyek a mozdulatokat koordinálják.

Egy furcsa érzékszerv: a vaklátás

Ez a vaklátásnak nevezett jelenség az, ami miatt egyes teljesen vak emberek azonnal és ösztönösen meg tudnak markolni egy elébük tartott ceruzát, ha megkérik őket erre. Teszik ezt annak ellenére, hogy nem tudják, vízszintesen vagy függőlegesen helyezkedik-e el előttük.

Léteznek a vaklátással kapcsolatosan olyan kísérleti eredmények, amelyek az ilyesmire fogékony emberek szerint már a természetfölötti határait súrolják. Ilyen az is, amely az emberi érzelmek felismerésével kapcsolatos. Vak kísérleti alanyoknak különböző arcmimikájú embereket ábrázoló képeket mutattak. Sokan közülük a véletlen egybeeséseknél jóval nagyobb találati aránnyal felismerték a boldog és a dühös arcok közötti különbségeket.

Akik ijesztgetik a vakokat

Amikor a kutatók néma, de fenyegető gesztusokat tettek a vak kísérleti alanyok irányába, sokan összerezzentek, megfeszültek az arcizmaik,  és a pupillájuk is összehúzódott. Ez utóbbi különösen beszédes, hiszen a pupillát mozgató izmokat tudatosan nem is lehet irányítani. Ilyenkor láthatólag megint csak az történik, hogy a vizuális információ külön útvonalakon utazik.

A vak biciklista

Legendás történetek szólnak arról, hogy egy használhatatlan érzékszerv szerepét hogyan veszi át a többi. Sok ilyen mítosznak a fele sem igaz, viszont az amerikai Daniel Kish valóban létezik, és valóban vakon biciklizik. Még csak egy éves volt, amikor mindkét szemét el kellett távolítani, mert rákos daganatok keletkeztek bennük. Már egészen kicsi korában felfedezte, hogy ha a nyelvével csettintget, érzékelni tudja a környezetében lévő tárgyakról visszaverődő hanghullámokat. Ennek a módszernek a segítségével kiválóan tájékozódik. Jár-kel, éli az életét, és ami a leghihetetlenebb: kerékpározni is megtanult.

A média persze azonnal rácsapott, és elnevezte Batman-nek, mert a denevérek ultrahangos tájékozódási rendszeréhez hasonlóan ismeri ki magát a világban.

Azt mondja, olyan érzés az egész, mintha halvány felvillanások által megvilágítva látná a világot. Mintha egy nagyon rossz felbontású fekete-fehér radarkép rajzolódna ki előtte, amely viszont éppen elég ahhoz, hogy átlássa, mi történik körülötte. Táncolni jár, és gyakran kirándul – akár éjszaka is. Neki ugyanis mindegy, hogy van-e fény.

Hogyan lesz a hangból kép?

Kish és a hozzá hasonló, hang alapján tájékozódó vaklátók – echolokátorok – óriási lehetőséget jelentenek a tudomány számára. Érdekes például, hogy Kish a látásra vonatkozó szavakkal írja le az állapotát, pedig egy éves kora óta biztosan minden ilyen emlékét elfelejtette. Egy vizsgálatsorozatban neki és a hozzá hasonló vak echolokátoroknak hangfelvételről játszották le a saját csettintéseiket. Eközben fejlett berendezésekkel vizsgálták az agyműködésüket. Kiderült, hogy a hangok által hordozott információkat a látókéreg dolgozza föl, és az állítja össze belőlük az említett képet. Így lesz a hangokból valódi kép.

Az is érdekes adalék, hogy mindez kizárólag a visszhangok érzékelésével működik náluk. Ha pusztán a csettintéseket hallják egy fejhallgatóban, a látókéreg  nem játszik szerepet, és semmiféle kép nem jön létre.

Bárkiből lehet denevér?

A kutatók ezek után persze azt is ki akarták próbálni, hogy egészséges embereknél, látóknál is létrejöhetnek-e ezek a képességek. 2011-ben néhány önként jelentkező kísérleti személy arra vállalkozott a kísérletek során, hogy bekötött szemmel a csettintés útján történő tájékozódást gyakorolja.  Az egyik feladatban például műanyag tányérokat kellett megtalálniuk – kizárólag ezzel az echolokációs módszerrel. A legtöbben jól haladtak a gyakorlással, néhányan pedig majdnem Daniel Kish szintjére fejlesztették a tudásukat.

Az érzékszervek egymásra utaltsága

A kutatások arra derítettek fényt, hogy a látás sokkal összetettebb folyamat, mint azt korábban gondoltuk. Valószínűleg mindannyian felhasználunk az előzőekhez hasonló jelenségeket, csak olyan csekély mértékben, és annyira megszokott módon, hogy észre sem vesszük. Minden érzékszerv együttműködik mindegyik másikkal. Az érzékelésünk egységes rendszert alkot, amelyben nem egyértelműen elválaszthatók egymástól a különböző funkciók.

  • A szaglás például szorosan összefügg az ízérzékeléssel. Ha náthásak vagyunk, és az eldugult orrunk miatt nem érzünk szagokat, az ízlelésünk is alaposan megsínyli. Amikor egy kísérletben pirosra festett narancszselét kóstoltattak az alanyokkal, a legtöbbjük meg volt győződve róla, hogy meggyet vagy valamilyen erdei gyümölcsöt ízlelt.
  • A látás és a hallás közösen befolyásolja a beszédfelismerést. Ha egy képernyőn látható arc más hangokat formáz, mint amilyenek ezalatt a hangszóróból szólnak, akkor alaposan összezavarodunk, és valamiféle köztes hangokat vélünk hallani. Érdekes, hogy csökkenti ezt a hatást, ha valaki sok szinkronizált filmet néz: az agy hozzászokik, hogy nem ugyanazt hallja, mint amit lát.
  • Különböző hangok gyakran befolyásolhatják a szaglást: bizonyos magasságú hangokat hallva egyes neuronjaink, amelyek a szaglásban játszanak szerepet, fokozottabban reagálnak.

A csecsemők hihetetlen világa

Egyre több a bizonyíték arra, hogy csecsemő korunkban mindannyian egy egészen más érzékszervi világban élünk, mint később. Ebben a korban az öt érzékszerv még nem válik külön, sokkal inkább egyfajta egységben közvetíti az agynak a világ információit. A formák, színek, hangok és szagok összefüggései csak valamikor nyolc hónapos korban csökkennek a későbbi szintre. Nagyjából ez az az életkor, amikor elkezd különválni egymástól a sok impulzus, és az öt érzékszerv elfoglalja a maga helyét a gyerek világában.

Az ember, a légy és a Föld mágneses tere

Mi is tanulhatunk tőle?

Mi is tanulhatunk tőle?

Azok a kutatók, akik a legmerészebb kísérletekre is hajlandók, még ennél is tovább mennek. A Massachusetsi Egyetem kutatói ugyanis olyan fehérjéket fedeztek föl az emberi szemben, amilyenek segítségével a legyek érzékelik a Föld mágneses mezejét. A vándormadarak és a bálnák éppen így tájékozódnak. Még az is lehet, hogy valahol az ösztöneink mélyén mi is képesek vagyunk ilyesmire, csak már nem tudunk róla. De ez a téma már messzire vezet…