Itt talál meg engem:

Twitter icon
Facebook icon
Flickr icon
Google+ icon
LinkedIn icon
RSS icon

A gyerek és a szorongás

Gyerekek tömegeinek teszi tönkre az életét a folyamatos szorongás. Szerencsére van megoldás.

Képzeljünk magunk elé egy Peti nevű kisfiút. Tíz éves, és szinte egyfolytában szorong. Nem attól fél, hogy megverik: senki nem csinál vele ilyesmit. Nem zaklatják szexuálisan sem. A szülei szeretik, és mindent megadnak neki, ami tőlük telik. Petivel majdnem lehetetlen beszélgetni: Lehajtja a fejét, lesüti a szemét, nem néz senkinek a szemébe. Alig lehet érteni, amit motyog, halkan beszél, és egy kicsit dadog. Csak akkor lép ki a lakás ajtaján, ha ez mindenképpen elkerülhetetlen. Ilyenkor először résnyire kinyitja az ajtót, majd óvatosan kidugja a fejét, és körülnéz a függőfolyosón. Azt figyeli, nem járkál-e valaki odakint. Mert ha igen, akkor riadtan visszabújik a lakásba.

Kínszenvedés kilépni a nagyvilágba

Kínszenvedés kilépni a nagyvilágba

Az iskolába járás mindennapos kínszenvedés neki. A szorongás soha nem szűnik: mindenhol gyerekek nyüzsögnek, hangoskodnak, tülekednek. Peti igyekszik észrevétlenül meghúzódni, és nem szólni senbkihez. A stratégiája sajnos sikeres: már senki nem is akar kommunikálni vele. Észrevétlenné vált. Egész nap magányosan piszmog egy elhagyatott helyen, és minden erejével arra koncentrál, hogy ne kelljen senkivel beszélnie. A tanárok többsége részvétből nem is felelteti. Tudják, hogy neki az maga a pokol. Azt már kevesebben veszik észre, hogy micsoda kínokat él át minden nap a menzán, miközben együtt kell ennie a többiekkel. Azt sem sokan látják, hogy ahányszor elmegy mellette egy tanár, összeszorul a gyomra, mert retteg, hogy megszólítja. Miközben romlik a teljesítménye, és minden napja kínlódás az iskolában, ennél is jobban retteg egy esetleges iskolaváltástól. Ha új közösségbe kerülne, és idegenek között kellene elboldogulnia, az számára maga lenne a megsemmisülés. Így zajlott ez egészen a közelmúltig.

Pánik az orvosnál

A szülei akkor ijedtek meg igazán, amikor Petit az egész osztállyal együtt levezényelte az osztályfőnök az iskolaorvoshoz. Már a rendelő előtti várakozás is ijesztő eredményt hozott. Peti alig kapott levegőt, kipirult, majd elsápadt, izzadt, aztán hajszál híján elájult. Azonnal bevitték az orvoshoz, aki mindenki mást kizavart a helyiségből, és magához térítette a fiút. Az apja érte jött, és hazavitte. Másnap az első útjuk egy gyermekpszichológushoz vezetett.

A szülők örültek, hogy végre minden halad a maga útján. Kiderült, hogy Peti életében a társas helyzetektől való félelem miatt ilyen erős a szorongás. Szociális fóbiája van: retteg attól, hogy

  • mások őt figyelik
  • ítélkeznek fölötte
  • észreveszik, hogy gáz van vele
  • nyilvánosan rosszul lesz, vagy elájul
  • orvoshoz kell mennie
  • beszélgetnie kell másokkal
  • mások jelenlétében írnia kell
  • ilyesmi csakis vele fordulhat elő
  • egyedül maradt a világban

Rendszeresen járt egy terapeutához, aki részletesen megbeszélte vele az egész jelenséget. Tudatosíotta benne, hogy mit él át nap mint nap, és hosszasan beszélgettek. Teltek a hónapok, a helyzet azonban semmit sem javult. A terápia nem használt, a szorongás semmit sem enyhült. Sőt, a szüleinek az volt az érzésük, hogy a helyzet egyre rosszabb lesz. A pszichológus egy idő után azt javasolta, hogy egyelőre ne erőltessék az iskolát. Mivel láthatólag ez a közeg mindennapos szenvedést okoz Petinek, ne kényszerítsék ilyen szituációkba nap mint nap.

Menekülés az iskolából

Így aztán a kisfiút kivették az iskolából, és magántanuóként folytatta a tanulmányait. A szülők megkönnyebbültek, mert nem kellett reggelente rettegve elküldeniük a gyereküket egy olyan környezetbe, ahol egyfolytában csak szorong. Egy idő után azonban rájöttek, hogy sem a beszélgetős terápia, sem az önéntes rabság nem segít a gyereküknek. Peti így csak magába zárkózik, és semmivel sem szorong kevésbé, mint korábban. A szobájából - a börtönéből - nézve még fenyegetőbbnek tűnik a világ. Az a világ, ahol emberek szaladgálnak, mennek a dolguk után, kommunikálnak egymással, ő pedig ki van rekesztve ebből az egészből, és magányosan szorong két Petőfi-vers meg egy matekpélda között. Ráadásul fenyegetően közelgett az osztályozóvizsga napja, amikor az iskola tanárai előtt kell szerepelnie. Márpedig ettől szorongott a legerősebben. Minden elszigeteltségben töltött nap egyre csak fokozta a szorongás intenzitását.

Egyre fenyegetőbb a külvilág

Egyre fenyegetőbb a külvilág

A terápiában ezelatt heti rendszerességgel kiöntötte a lelkét, és megbeszélte a pszichológussal, mennyire nehéz az élete. Megtanulta, hogy míg mások a pókoktól vagy a nylt terektől rettegnek, ő a többi emberrel való kapcsolatteremtéstől iszonyodik.  Megpróbált az új ismeretek tudatában úrrá lenni a "gyengeségén", de nem sikerült neki. Ettől persze csak még jobban szorongott: furdalta a lelkiismeret, és egyre mélyebbre zuhant az önbecsülése. Egyre erősödött benne az a meggyőződés, hogy benne van a hiba, hogy valami elromlott benne. Gyerekeknél hamar megy az ilyesmi.

Aztán elérkezett a vizsga napja. Pati már a reggeli fölkelésnél majdnem elájult. Nem tudott lábra állni, sápadt volt, verejtékezett. Szóba sem jöhetett, hogy bemenjen. Ekkor döntötték el a szülei, hogy más irányba indulnak el. Kétségbeesetten kutattak másik módszer, másik pszichiáter után. Amikor megtalálták, kiderült, hogy ettől kezdve egészen más lesz a stratégia. Az előző pszichológus abban bízott, hogy a megfelelően irányított beszélgetések és a fokozatosan adagolt felvilágosító információk meghozzák a változást. Az új kezelés során éppen ellenkező lett az irány.

Honnan jön a szorongás?

A klasszikus elmélet szerint a szorongás általában gyerekkori traumák, vagy megoldatlan nevelési problémák miatt keletkezik. Ilyen például, ha a szülők megfélemltik a gyereket, ha rosszkor, rossz taktikával akarják a vécére szoktatni, vagy ha mindenáron karatézni kell járnia. Az a pszichológus, akihez másodszorra elvitték Petit, éppen ellenkezőleg gondolkodott. A nevelési okok mellett genetikai okokkal és viselkedési zokásokkal magyarázta a szorongás kialakulását. Az előbbivel kapcsolatban nem sokat lehet tenni, de az utóbbi korrigálható a megfelelő módszerekkel. Eszerint a legyőzhetetlennek tűnő sszorongások, mint például a társas fóbia, nagyrészt káros viselkedésmódokkal, rossz beidegződésekkel rögzülnek bennünk.

Magányosan egy ellenséges világban

Magányosan egy ellenséges világban

 

Amikor Peti első félelmei jelentkeztek, igyekezett gyorsan kialakítani azokat a menekülőútvonalakat, amelyekkel elháríthatta őket. Egyre kevesebbet beszélt a többi gyerekkel, elkerülte a közös játékot. Később már nem is volt képes mások szemébe nézni, és kínszenvedést okozott neki más emberek társasága. A szülei - látva a szenvedését - akaratlanul is minden nap megerősítették a szorongását. Egyre kevesebb vendéget hívtak, kegyes hazugságokkal lemondták a meghívásokat más gyerekek szülinapi bulijaiba. Később mindez addig fokozódott, hogy rutinszerűen kikukucskáltak az ajtón indulás előtt, nehogy Peti megriadjon egy hirtelen felbukkanó szomszédtól. Csupa jószándékból ők is segítettek egyre mélyebbre taszítani a gyereküket a szorongás kínjaiba.

Kognitív viselkedésterápia

A második menetben a terapeuta nem akart Peti lelkére beszélni. Nem a beszélgetés, hanem a káros szokások oldaláról közelítette meg a kérdést. Azt az elvet vallja, hogy maguknak a viselkedési beidegződéseknek a megváltoztatásával kell meggyógyítani a szorongás tüneteit. Az általa is alkalmazott kognitív viselkedésterápia azon alapul, hogy fokozatosan ki kell tenni a szorongó gyereket - vagy felnőttet - azoknak a félelmeknek, amelyek megkeserítik a mindennapjait. Azzal kezdék, hogy Petinek 1-től 10-ig kellett osztályoznia azokat a dolgokat, amelyektől a lgjobban retteg. 1-es számot kapott például az, hogy idegen ember lép abba a szobába, ahol ő is tartózkodik, 2-est az, hogy meg is szólítja őt, 3-ast az, hogy neki kell megszólítania másokat. Pontosan ez lett az a sorrend, amelyben fokoztosan egyre keményebb próbatételek elé állította őt a pszichológus.

Az első kezelés alkalmával egy kolléganője belépett abba a helyiségbe, ahol a terápia folyt, és szóba elegyedett Petivel. Ezt több alkalommal, több emberrel is megismételték. Egy idő után a kezdeti szorongás csökkeni kezdett, majd szinte teljesen megszűnt. Jöhetett a következő lépés: Petinek teljesen egyedül ki kellett mennie a rendelő folyosójára, és meg kellett kérdeznie egy idegen embertől az időt. Minden egyes ilyen lépés győzelmet, diadalt hozott neki, egyúttal pedig csökkentette a szorongását.

Fokozatos terhelés

A következő hetekben kiléptek az utcára, és a gyereknek egyre több idegennel, egyre kínosabb körülmények között kellett szóba elegyednie. A terápia előrehaladott szakaszában olyasmiket kellett megtennie, amiket teljesen egészséges önértékelésű embereknek is nehezére esett volna. Bohócjelmezben, színes parókában szólított meg embereket, vagy éppen cigánykerekezett a nyílt utcán. Mindezek a gyakorlatok lépésenként, fokozatosan, mégis radikális következetességgel bontották le benne a szorongás építette falat. Nemcsak megértette, hanem a saját bőrén meg is tapasztalta, hogy azok a dolgok, amiket csinál, alapvető hatással vannak a felfogására. A viselkedés rutinjai, az általa követett cselekvési mintázatok hatalmas erővel hatnak vissza a lelki állapotára és a másokhoz való viszonyára. Megtanulja, hogy megtette, mégsem történt semmi baj.

A terápiának az is a részét képezi, hogy a gyerek megtanulja és elhiszi: ezek a félelmek csak a tudatában léteznek. Nevet is szoktak adni nekik: akár mesékből, akár hollywoodi filmekből ismert gonosz figurákról nevezik el őket, és megtanulnak szembeszállni velük. Elfogadják a jelenlétét, miközben megtanulják azt is, hogy kontrollálni tudják őket. Ezzel párhuzamosan gyakran azt is számba veszik, hogy a szorongás és az általa okozott viselkedésbeli módosulások mi mindentől fosztják meg őket. Csupa olyan dolgot sorolnak föl, amelyeket nagyon szeretnek - vagy szeretnének - csinálni, de nem mernek. Ezekről, ha akarnak, rajzokat vagy táblázatot is készíthetnek, hogy ahányszor ránéznek, lássák az ellenséget.

Üvegfal mögé zárják magukat

Üvegfal mögé zárják magukat

A szorongás legyőzhető

Rengeteg kutatás bizonyította be az elmúlt húsz évben, hogy a szorongás leghatékonyabb ellenszere a kognitív viselkedésterápia és ez a fajta fokozatos intenzitásnövelés. 2012-ben 48, ezzel foglalkozó kutatás adatait dolgozták föl egy kiterjedt metaelemzés során. Kiderült, hogy a gyerekek esetében különösen igaz ez akkor, ha a terápiát kifejezetten a szorongás adott típusához igazítják. 12 hét kognitív viselkedésterápia olyan nagy mértékben javíthatja a gyerekek állapotát, hogy a változások fizikailag is nyomon követhetők az agy ideghálózataiban. Látható módosulások következnek be az agy állományában pusztán azáltal, hogy a megfelelő,  szisztematikus fokozatossággal megváltoztatjuk a gyerek viselkedési szokásait.

A belső kínlódás ráadásul csak az egyik megnyilvánulási formája a szorongás tüneteinek. Sok olyan gyerek van, aki agresszív viselkedéssel próbálja palástolni a félelmeit. Ez is éppen úgy menekülés, mint ha a szobájába zárkózna, de még pusztítóbb. Saját magán kívül másoknak is kárt okoz, az iskolában szinte lehetetlenné teszi a tanítást, miközben a végletekig elszigetelődik. Egy általam most Csabának nevezett, tizenöt éves fiú története azt mutatja, hogy az önpusztító viselkedés hogyan válik teljesen antiszociális, káros magatartássá. Csaba idegessége gyakran emésztési problémákban nyilvánult meg. Nem egyszer előfordult, hogy rosszul lett az iskolában, dolgozatok előtt többször hányt a vécében. Mindez borzasztó feszültséget okozott benne, Eleve iszonyatosan szégyellte ezt a gyengeségét, de a hányás tabuja még kínosabbá tette az egészet. Amikor az egyik osztálytársa viccesen megjegyezte, hogy Csabának még berúgnia sem kell az okádáshoz, nagyon csúnya verekedés lett belőle. Az osztálytársa nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett, a szülei pedig feljelentést tettek a rendőrségen. Csabát  nagyon meghurcolták utána az iskolában, és ettől kezdve mindenki - a tanárokat is beleértve - félni kezdett tőle. Ez persze visszahatott a magatartására: megtanulta, hogy ezzel a módszerrel eredményt érhet el. Az agresszió jó menekülőútvonal lett a számára a szorongás elől.

Biztos háttérrel a szorongás ellen

A szorongás komoly károkat tud okozni a gyerek életében, a családjának és a környezetének is. Nagyon fontos, hogy időben felismerjük, és a megfelelő érzékenységgel kezeljük. Az biztosan nem segít, ha ráhagyjuk, ha adjuk alá a lovat, ha látványosan sajnáljuk. Csak akkor tud a gyerek megbirkózni a szorongás tüneteivel, ha szembenéz a helyzettel. Erre pedig nekünk, felnőtteknek kell megtanítanunk. Lehet, hogy a kezelés sikerének ellenére is ott maradnak benne a szorongás csírái. Lehet, hogy élete végéig tudatos kontrollt kell gyakorolnia fölöttük, de megtanulhatja, hogyan kell ezt csinálni. Van megoldás: ez pedig a szeretetben és az őszintességben rejlik. Ha valódi, szilárd hátteret biztosítunk a gyerek életében, és rávezetjük, hogyan veheti kézbe a saját életét, akkor nem csak a szorongás okozta kínszenvedésektől szabadítjuk meg. Olyan eszközt is adunk a kezébe, amelyet egész életében használni tud arra, hogy kézben tartsa a saját sorsát.