Itt talál meg engem:

Twitter icon
Facebook icon
Flickr icon
Google+ icon
LinkedIn icon
RSS icon

Bagdy Emőke és Sándor Erik

Egy társas összejövetelen teljesen véletlenül találkoztam Dr. Bagdy Emőkével. Nem szoktam sűrűn zavarba jönni, de őt félénken szólítottam meg, elvégre már akkor gyakorlott pszichológus volt, amikor én megszülettem. Elkezdtem neki beszélni a Sándor Erikes, pszichopatás könyvemről. Udvariasan megkérdeztem, elképzelhető lenne-e, hogy elolvassa, és véleményt mond róla. A legnagyobb megdöbbenésemre azt mondta: - Á, maga írta? Nekem megvan. Nagyon tetszik. Szívesen írok róla recenziót. És olyanokat írt, amikkel egész életemben szégyentelenül dicsekedni fogok. Íme a recenzió:

Recenzió Mártonffy András „Én, Sándor Erik”  (Egy pszichopata emlékiratai) című könyvéről.

 

Állat lakik-e az emberben,  és meg kell-e  szelidíteni az ösztönlényt bennünk, mint Sigmund  Freud állította, vagy alapvetően jók vagyunk és csak környezet pusztítja el bennünk az eredendő jót, eltorzítva mindazt, aminek muníciójával génjeinkben a világra jöttünk?

Prof. Dr. Bagdy Emőke

Prof. Dr. Bagdy Emőke

 Aki elolvassa Mártonffy András könyvét, hajlamos lesz Freudnak igazat adni. Az embertől veszedelmesebb állat  nem létezik, a domesztikációnak vannak tragikusan sikertelen eredményei. Sajnos - és erre veszélytudatos módon kell rádöbbennünk -  a Sándor Erikek egyre növekvő számban köztünk élnek.

A könyv címe szerint Sándor Erik, a főhős pszichopata. Pszichológus optikából nézvést az is, de ettől több. Sajnos ma már   tudományos alátámasztással igazolt, hogy kitermelődött a mi bizarrá váló, értékválságos  világunkban az ugynevezett DARK személyiség, a „Sötét hármas”-ként aposztrofált anti-ember. Paulhus és Williams nevű kutatók ismertették először 2002-ben  azt a személyiségtipust, amely még a normalitás tartományában egzisztál, annak is mutatja magát, valójában azonban szociálisan elemi módon averziót keltő. A „sötét hármas” faktorai: a machiavellizmus, (a cél szentesíti az eszközt-gátlástalanságú, hatalomvágytól megittasultság hordozója); a nárcizmus (extrém önirányultságú, hiú, a figyelem fókuszába kívánkozó, grandiózusan önfelnagyító, magát magasabbrendűnek vélő személyes attitűd), valamint a pszichopátia (az egyén  nem tud kötődni-szeretni, nem szorong és nem tanul a tapasztalatból - ezek a híres Clecley-féle pszichopátia jegyek).

Nos, megítélésem szerint Sándor Erik személyében az író zseniális érzékenységgel talált rá egy hiánytalanul tökéletes dark személyiségre. Olvasva könyvét a fizikai undor és a rémült tiltakozás érzéseinek hullámvasútjára ülhetünk. Utálkozunk, tiltakozunk,  tagadjuk, hogy ilyen embert anya szülhet, ráismerünk benne olyan emberi vonásokra, amelyek egyike-másika bicskanyitogató módon települt be a mindennapjainkba. Sándor Erik manipulatív gonoszsága valóban a sötét erők pokoli hatalmának rémével riogat. Megvisel az olvasása, miközben letehetetlen a könyv. Stilusának mocska pontosan illeszkedik a személyiség fertőjéhez, ennek az embernek a kifinomultan ördögi gonoszságához.

Milyen is Sándor Erik? Manipulatív, egocentrikus, önreklámozó, érzelmileg hideg, számító, kétszínű, antiszociális, agressziv és ezt selymes modorba rejti, megtévesztő, kegyetlen, tisztességtelen, éles eszű, tudatosan gonosz, vesztésre képtelen, a „bármibe kerül” elve vezérli és  átgázol mindenen, amit emberi értéknek tartunk. Másokat eszközként használ, exhibíciója saját férfi mivolta kiválóságának, szexuális ellenállhatatlanságának öntömjénezésében jut kifejezésre. Gyilkos erővel áll bosszút azon, aki az útjába áll, „se Istent, se embert” nem ismer,  mint mondani szoktuk.

Felesleges tovább részleteznünk a tragikusan negatív tulajdonságok listáját. A regény a felemelkedés és bukás nagy ívű  szemléltetője, a bukás azonban nem nyugtatja meg az olvasót.

Miért vannak egyre többen? Miért lehetünk a szektateremtő ördögi hatalom uszályába kerülő emberi páriák? Miképpen tud egy dark személyiség, a „sötét hármas” hordozója teret nyerni a mi világunkban?

Agócs Noémi viselkedéselemző  diplomamunkájában  megvizsgálta a darkizmus gyökerét hazánkban. Sajnálatos, hogy a feltehető genetikai, átörökített hajlamon túl erősen a szocializáció  felelős. Minél gyatrábbak a családi „hozományok”, mint szeretet, törődés, személyre szólóan éreztetett fontosság és elismerés, sőt  minél kevésbé van „családi” környezet, annál nagyobb az esély a torzult személyiségfejlődésre. Nevelőintézetbeli vizsgálata szerint minden gyermekben (!!!) magas arányban volt fellelhető a  dark triász.

A mi Sándor Erikünk olyan „melós-proletár” családból akar kiszabadulni, amelyből  gazemberség vagy túlalkalmazkodó, „szekta-esélyes” személyiség egyaránt kibontakozhat. Merre is? A döntésre koronát  a társadalmi (magasabb) külső erők hatása   teszi fel.

Ez a legfőbb ostorcsapás: a korszellem,  korunk mentalitása,  amely Istenné emelte a pénzt és a kultúra a pénze által felsőbbrendű embert isteníti. Az etikai relativizmus (jó az, ami neked jó), a törvények semmibe vétele, az anómia (Durkheim szerint a hit elvesztése, hogy életemet saját magam képes vagyok irányítani), a szó szoros értelmében „istentelen világ”, a média által  értéknek (érdekesnek) mutatott  üres celebségek,  a pszichopátiás, erkölcsileg kétes életvezetés mitizálása, mindezek a darkizmus  táptalaját képezik. Etikai korlátok, szabályok helyett a szabadosság  dícséretével találkozunk lépten nyomon.

Nem kétséges,  hogy a regény messzire kiáltó üzenete a könyv kiváltott hatásában rejlik: „Ne ezt!  Ne így! Ne engedjük! Vigyázzunk emberségünkre, arra  a társas  világra, amelyben szeretnénk bizalommal, békében és szeretetben létezni!” Ez a leghatalmasabb tőke, amit érdemes „felhalmozni”.

A könyv minden bizonnyal sikerkönyv, és ezt a sikert  a kétségtelen  írói talentumon túl az üzenet aktualitása is megerősíti.

Budapest, 2017. szeptember 20.                         Prof.Dr.Bagdy Emőke /s.k/