Itt talál meg engem:

Twitter icon
Facebook icon
Flickr icon
Google+ icon
LinkedIn icon
RSS icon

Amikor szerelmes magába a főnök

A nárcisztikus ember mindenütt sok kárt tud okozni maga körül. Megmérgezi a légkört, terrorizál másokat. Ha pedig ő a főnök a cégnél, akkor még nagyobb a pusztítás. A vezetői erényekből pusztító elegyet kavar.

A munkahelyen nincs demokrácia. A döntések nem szavazás útján születnek, hanem a vezető hozza meg őket. A vezetőt sem választják, hanem kinevezik, mégpedig olyan más vezetők, akiket szintén kineveztek még magasabb szintű vezetők. Az igaz, hogy stratégiai kérdésekben a cég tulajdonosainak gyűlése szavaz, és hogy a tulajdoni arányok számítanak, ez azonban akkor is inkább valamiféle alkotmányos monarchiára emlékeztet, mint demokráciára.
Ebben a helyzetben felértékelődik az egyén szerepe. A vezető személyisége közvetlenül befolyásolja azt, hogy az alatta dolgozók mindennapi élete milyen alapértékek szerint zajlik. Ahhoz, hogy hatékony vezető lehessen, szüksége van bizonyos tulajdonságokra és személyiségjegyekre. Magabiztosnak, tekintélyt sugárzónak kell lennie, tudnia kell utasításokat adni, adott esetben ellentmondást nem tűrően, és tudnia kell nemet mondani is. A jó vezető mindezt elő is tudja adni: nem szégyell kiállni mások elé, nem irtózik a szerepléstől.

Szerelmes saját magába

Szerelmes saját magába

Sajnos azonban éppen ezek a tulajdonságok, amik meg is mérgezhetik a munkahely levegőjét. Azok között, akik hasonló személyiségjegyeik révén jutnak vezetői pozícióba, mindig akadnak nárcisztikus személyiségek. A karrierjük gyakran töretlenül ível felfelé, miközben folyamatosan rombolják mguk körül a közösségeket.

Követeli a rajongást

A nárcisztikus ember csais önmagával van elfoglalva, és mindenki mástól elvárja, hogy egyfolytában rá figyeljen. El van telve a saját intelligenciájával, külsejével, vezetői kompetenciájával. Folyamatosan a középpontban kell lennie, elvárja, hogy mindenki csodálattal figyelje őt. A kritikát nem tűri, sőt, állandó infúzióra van szüksége pozitív visszajelzésekből. Ha nem kap eleget, akkor előtérbe tolakszik a gonosz oldala.

Agresszívan támad, felelősségre von embereket, akár a nyilvános megszégyenítésig, ordítozásig is elmegy. Óriási kontrasztok mutatkoznak a viselkedésében: amikor szerepelni kell, akkor elbűvölő, fogpasztamosolyú reklámarcként lép fel, de amikor rossz napja van, kiszámíthatatlan gonoszságokra is képes. A céges döntései gyakran attól függenek, hogy milyennek látta magát reggel a tükörben, vagy hogy milyen köszönést kapott a HR-es hölgytől, amikor belépett az épületbe.
A nárcizmus nem tréfadolog: személyiségzavar, amely a népesség körülbelül egy százalékát érinti. Az egyik legkárosabb velejárója az, hogy az empátia szinte teljes hiányával jár. A nárcisztikus főnök ennek következtében egyáltalán nem törődik a beosztottai érzéseivel. Nem érez szánalmat, nem gondol a többi ember problémáira. Csak saját magával van elfoglalva, saját magába szerelmes, miközben bűntudat nélül átgázol másokon.

Mérgező légkör

Ezeknek a mindennapos atrocitásoknak és a nyomukban keletkező állandó stressznek pusztító hatása van a munkahelyi légkörre. Egy nárcisztikus hangulatembert ritkán befolyásol a logika és a józan ész. A döntései változékonyak, a viselkedése lekezelő, atyáskodó. A munkatársak soha nem tudják, mir számíthatnak. Óvatosan figyelik a főnök rezdüléseit, megpróbálják kitalálni, mi következik. Puhatolóznak, a kedvében akarnak járni, és ennek következtében gyakran egymás ellen fordulnak. Mindig lesz valaki, aki elvtelenül kiszolgálja őt, jelent, fúr, kémkedik, míg mások csak rettegnek az állásukért. A behódolók maguk is elsajátítják a nárcisztikus főnök viselkedési mintáit, így aztán könnyen előfordulhat, hogy azok általánosan elfogadott  normává válnak a cégnél.

Az ellenzék csöndben van, suttog a folyosón, de tartja a száját. A közös gondolkodás, a kreativitás nem létező dolgok, ezért mindenféle újítás szinte teljesen elképzelhetetlen a cégnél. Mindig minden marad a régiben, a kollégák szoronganak, a főnök pedig a saját fényében sütkérezik. Meg van győződve róla, hogy karizmatikus vezető, és soha senki nem meri az ellenkezőjét állítani. Pszichológushoz természetesen nem megy: nincs betegségtudata, hiszen csakis pozitív visszajelzéseket kap a külvilágtól.

Érdekes dolog, hogy vezető tulajdonképpen bárkiből lehet. Nem létezik olyan kötelező teszt, amelyik eldöntené. hogy az illető alkalmas-e mások irányítására. Sem a nárcisztikusokat, sem a pszichopatákat nem szűri ki senki. Pedig akkor is érdemes lenne megpróbálni, ha első pillantásra nem tűnik fontosnak. Elvégre nem csak a beosztottaik mindennapjait teszik tönkre, hanem rombolják az elvégzett munka hatékonyságát, és ezzel veszélyeztetik magát a szent profitot is.